Szigetvári illetőségű kvartett, gitár, basszus, pozan, dob felállásban, ének csak effektjelleggel van a lemezen. Én már előző anyagukon megpadlóztam, alig-alig kitaposott úton járnak, furcsa, komplex, agyas zenéjükkel, talán a Másfélhez tudnám hasonlítani őket itthon, de ennek a hasonlítgatásnak nem sok értelme van, mert végül is teljesen mások, mint a Másfél, a hasonlóság talán az instrumentális megszólalásban, a ritmuscentrikusságban és az összetettségben érhető tetten, nem a zenei világban.
Az előző lemez - ha már említettem - a Takarmány címet viseli és - szerencsére - nem olyan szemtelenül rövid, mint ez a mostani (23 perc). Erre-arra a nagyvilágban - többek között - anarcho-punknak is nevezik ezt a teljesen egyedi hangzásvilágot, szerintem eléggé szerencsétlen címke, de itt található egy pár olyan kevéssé ismert remek zenekar a műfajból, mint a skót Archbishop Kebab, a Dawson, az amerikai - de már cseh földön élő - Sabot, avagy a cseh Zabloudil (a felsorolás két első csapata jelentetett is meg anyagot a Personát is gondozó Trottelnél).
Biztos, hogy van, aki a haját tépi, ha ilyesmit hall, de hát - hál'Istennek - sokfélék vagyunk és a jó zene az jó zene, márpedig ez az. Ja, és a pszichedelikus hatást és a reggae-t majdnem elfelejtettem említeni. Az is van.
