Shock!

Hiába, egyre inkább meg kell barátkoznunk azzal a ténnyel, hogy Lengyelországból rendre minőségi bandák érkeznek. A Riverside, a Behemoth vagy a Vader már igencsak elfogadott szerte a nagyvilágban, a Pathfinder pedig egy újabb lengyel banda, akik nyugodt szívvel odaállíthatók nyugati társaik mellé, műfajában ugyanis a Beyond The Space, Beyond The Time kiemelkedő, roppant erős alkotás.

Ha az ember ránéz a borítóra, első blikkre tisztában van vele, mi várható a srácoktól. Igen, ez bizony szimfonikus heavy metal, vagy az egyszerűség kedvéért nevezhetjük Rhapsody-metalnak is, hiszen az olasz mesterek nyilvánvalóan óriási hatással voltak a srácokra, csakúgy, mint a kései Kamelot, de abban is biztos vagyok, hogy a méltatlanul elsikkadt Lost Horizon is a kedvenceik között lehetett. Egyszóval eredetiség nulla, ezen kívül azonban más negatívumot nem tudok a rovásukra írni.

Már a lemez gyönyörű digipak kiállításával elérik, hogy a zenehallgató örömmel vegye kézbe a cuccot, hiszen ilyen szépen kidolgozott csomagolás vélhetően hasonlóan kidolgozott muzsikát rejt. Szerencsére a srácok a zenéhez is maximális igényességgel álltak, így mindenképpen kiemelendő a Beyond the Space kiváló hangzása. Szépen, erőteljese, tisztán szól, és a Pathfinder rétegzett muzsikájának valamennyi eleme méltó helyet kap a hangzásképben. Zenei képzettség tekintetében szintén nem lehet belekötni a lengyel srácokba. Gunsen és Karol Mania, a két gitáros iszonyatos sebességű tekeréseket vezet elő, melyekben társuk a billentyűs Slavomir Belak. Ehhez jön még a ritmusszekció – Kamil Ruth és Arkadiusz E. Ruth, akik kiváló alapot szolgáltatnak a szólósok villantásaihoz.

Mint oly sok esetben, itt is az énekes a legérzékenyebb pont, de a Pathfinderbe ebből a szempontból sem lehet belekötni. Simon Kostro remekül oldja meg a feladatát, dallamai jók, hangja magabiztos és erőteljes, még akkor is, ha lehetne egy fokkal karakteresebb. Fiatal banda a Pathfinder, biztos vagyok benne, hogy a színpadi rutin a későbbiekben meghozza majd a gyümölcsét, és igazán karizmatikus frontember válik Simonból.
Bár hivatalosan a zenekarnak nem tagja, mégis komoly szerephez jut a lemezen Agata Lejba szoprán énekesnő, aki színező szerepet tölt be a dalokban, illetve sok esetben Simon alá vokálozva vastagítja az énektémákat.

Összességében tehát kiváló alapanyag áll a Pathfinder rendelkezésére, melyekből sikerült remek nótákat összegyúrniuk. A vezérmotívum egyértelműen a Rhapsody-féle vonal, de időnként eltérő zenei hatások is felfedezhetőek. A komorabb témáknál beugrott a Therion is, de a Labirynth (Roberto Tiranti vendégszerepel is az albumon, csakúgy, mint a Strato gityós Matias Kupiainen és a Firewindes Bob Katsionis) és a Helloween hatása is felfedezhető itt-ott. A néhol felbukkanó hörgős témák is jól állnak a csapatnak, egyedül a sikolyokat kellene kicsivel markánsabbra venni legközelebb.

Ha nem zavar az eredetiség totális hiánya, de kedveled a dallamos európai heavy metalt, a Pathfinderrel nem tévedhetsz. Igencsak erős bemutatkozás, bízom a hasonlóan jó folytatásban, addig meg minden hasonszőrű fiatal csapatnak lehet felkötni azt a bizonyos gatyát.