Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Mayhem: Grand Declaration Of War

A kortárs black metal zenekarok közül kétségkívül a Mayhem rendelkezik a leghibátlanabb pedigrével. Más bandáknál is találunk például templomfelgyújtás, gyilkosság, úttesten való szabálytalan átkelés miatti változó időtartamú börtönbüntetéseket, ilyesmi azonban előfordul a legjobb a családokban is.

megjelenés:
2000
kiadó:
Season Of Mist
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 13 Szavazat )

A Mayhem ezzel szemben rögtön két erőszakos halált halt versenyzőt is indíthatna egy esetleges black metal őszinteségi olimpián. A (most már) igen jellemző nevű Dead a corpsepaint feltalálójaként a stílus divatdiktátora volt, Euronymous pedig a stílus feltámasztásában, és norvég blackmetal-maffia (az Inner Circle) megalapításában szerzett elévülhetetlen érdemeket. Mindketten roppant érdekes, tanulságos, és helyhiány miatt itt nem részletezendő körülmények között távoztak az élők sorából.

Euronymous mellesleg egyszemélyi felelőse volt a csapat zenei arculatának is, így nem véletlen, hogy ősrajongók és kibicek egyaránt gyanakodva fogadták Hellhammer dobos újraalakulást illető elképzeléseit. El kell ismernem, a gyanakvás nem volt teljesen alaptalan. Habár az "új" felállás (a korai időkből visszatért Maniac [ének] és Necrobutcher [basszus] mellé érkezett a gitáros Blasphemer, aki azonnal át is vette a dalszerzés feladatát) Wolf's Lair Abyss címmel kiadott egy tradicionálisnak mondható minialbumot, a Grand Declaration Of Warral kapcsolatban a black metal kifejezés már nyugodtan elfelejthetjük, a hagyományos dalszerkezetek itt nem pusztán hanyagoltatnak, egyenesen a pofájukba van röhögve. A dalok jórészt egy vagy két téma ismételgetéséből állnak, mégsem válnak monotonná és unalmassá, köszönhetően a témák aprólékos kidolgozottságának, valamint annak, hogy ugyanazt a dallamot sosem játsszák le kétszer ugyanúgy. Mármint nem bénaságból, tetszik érteni, hanem.

A lemez egyébként rendkívül változatos: egyes számok féktelen tempója és őrült témaváltásai egy végtelenül gonosz, beszpídezett Leukémiát juttatnak az eszembe, míg mások (pl. a nagyszerű [9]) sikeresen keltik azt a benyomást, mintha a riffeket a gitárból előcsalogatni nehézségileg vetekedne egy kamion elvontatásával herékre hurkolt hajókötéllel. Az említett számban található egyébként kedvenc momentumaim egyike, két perc csend, melyet olyasfajta sejtelmes zajok törnek meg néha, amikhez hasonlókat egy éjjel kettőkor a konyhába nassolni kilopózó lánctalpas markológép produkálhat leginkább. Van aztán egy dobgépes lassulás is, hallásküszöb alatti basszussal, amúgy kraftwerkesen, a konzervatívabb rajongókat végképp elidegenítendő. Mindezekhez jönnek még Maniac tucatnyi különböző (torzított és torzítatlan) hangon elüvöltött, -szavalt, -suttogott és károgott, háborút dicsőítő, apokaliptikus szövegei, melyeket helyenként önmagával kórusban ad elő, sőt, egy operás témánál a Spiral Architect énekese is vendégszerepel. Persze tudom, ez így leírva ripacskodásnak tűnhet, hatásában azonban igen meggyőző és döbbenetes.

Külön dicséretes, milyen üdítő kontrasztot képez az átlag black csapatok uniform mélyrehangoltságával a pengeéles hangzás. A magam részéről egyébként, persze ez nyugodtan írható botfüleim számlájára is, a legtöbb számban gitárból mindjárt kettőt, itt-ott talán hármat is hallok, basszust viszont egyáltalán nem. Ami a legérdekesebb, hogy nem is nagyon hiányzik, a lemez hangzása így is tökéletesen intenzív és telt.

Megkockáztatom: Grand Declaration Of Warral a Mayhem a legfontosabb black-közeli zenekarrá lépett elő. Fontosabb, mint az Arcturus, az Emperor, a Satyricon vagy az Ulver. Egy lemez, amire kevés a 10 pont.

 

Hozzászólások 

 
#7 GTJV82 2018-03-30 08:55
Én is sajnálom, hogy nem olvahatunk tőle már...
Idézet
 
 
+2 #6 wice 2011-01-10 20:18
Igen, nosztalgiáztam kicsit. :)

(Amúgy egész pofás lett az oldal, elismerésem.)
Idézet
 
 
+1 #5 Valentin Szilvia 2011-01-10 19:28
Idézet - wice:
Ezt meg tudom erősíteni, mármint a motivációveszté st. Az úgy volt, hogy kaptam Szilvitől három promo-CD-t (ilyen, a zenészek rokonait leszámítva senkinek nem fontos zenekarokéit), amikről szó szerint semmi nem jutott eszembe. Pedig becsszóra igyekeztem, de minden próbálkozás után csak apró talpak dobogását hallottam, ahogy az IQ-pontjaim menekültek. Kurva rémisztő volt, asszem akkor szoktam rá a dohányzásra.

Az túlzás, hogy nem nagyon hallgatok már metalt, viszont annyira finnyás lettem, hogy kb két-három évente akad olyan új csapat, amire azt mondom, hogy ez nem teljesen felesleges (mittomén, a Deathspell Omega pl ilyen). Így meg elég nehéz kritikákat írni.

BTW, szomorúan látom, hogy még mindig benne van a kritikában a számcímnek fenntartott placeholder ([9]), amit csak azért raktam bele, mert a lemezborítón felsorolt címek és a lemezen sorakozó számok között teljes képtelenség egy-az-egyhez megfeleltetést találni. De az is lehet, hogy csak lusta voltam.


Oh, te itt? Micsoda kellemes meglepetés. A placeholdert nem direkt hagytuk benne végül? Ez így misztikusabbnak tűnt. Valami ilyesmi rémlik (bár a memóriám eh).
Idézet
 
 
+3 #4 wice 2011-01-10 18:32
Ezt meg tudom erősíteni, mármint a motivációveszté st. Az úgy volt, hogy kaptam Szilvitől három promo-CD-t (ilyen, a zenészek rokonait leszámítva senkinek nem fontos zenekarokéit), amikről szó szerint semmi nem jutott eszembe. Pedig becsszóra igyekeztem, de minden próbálkozás után csak apró talpak dobogását hallottam, ahogy az IQ-pontjaim menekültek. Kurva rémisztő volt, asszem akkor szoktam rá a dohányzásra.

Az túlzás, hogy nem nagyon hallgatok már metalt, viszont annyira finnyás lettem, hogy kb két-három évente akad olyan új csapat, amire azt mondom, hogy ez nem teljesen felesleges (mittomén, a Deathspell Omega pl ilyen). Így meg elég nehéz kritikákat írni.

BTW, szomorúan látom, hogy még mindig benne van a kritikában a számcímnek fenntartott placeholder ([9]), amit csak azért raktam bele, mert a lemezborítón felsorolt címek és a lemezen sorakozó számok között teljes képtelenség egy-az-egyhez megfeleltetést találni. De az is lehet, hogy csak lusta voltam.
Idézet
 
 
+2 #3 Valentin Szilvia 2010-12-30 23:24
Idézet - Neondreamer:
Hatalmas ennek a srácnak a szövege, percekig röhögtem ezen az íráson.. De látom nem sokat írt és már régen, miért hagyta abba?


Motivációveszté s főleg, meg nem nagyon hallgatott már metalt a végén. Ideláncolni meg sajnos nem tudtam. :) De már ködösek az emlékeim, tényleg rég volt.
Idézet
 
 
+2 #2 Guest 2010-12-30 23:15
Hatalmas ennek a srácnak a szövege, percekig röhögtem ezen az íráson.. De látom nem sokat írt és már régen, miért hagyta abba?
Idézet
 
 
+2 #1 Nagaarum 2010-12-04 09:01
Nincs rossz Mayhem lemez. Remélem ezután sem lesz.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.