Shock!

Bár a zenekar kísérőlevele szerint jelen EP még csak a második cuccuk, nekem valahogy sokkal régebbről rémlik az Inferno Metalcore System. Sőt, mintha élőben is láttam volna őket valahol / valamikor, de erre meg aztán már tényleg nem vennék mérget.

Kissé megtévesztő a zenekar neve egyébként, muzsikájuk ugyanis sokkal inkább thrash metal, mint metalcore. Legalábbis ahhoz, amit mostanában annak hívunk, szerintem nem sok köze van. Nyilván szeretik a srácok a Mastodont, honfitársaink közül meg valószínűleg a CDT hatott rájuk leginkább, de ez a muzsika jóval több és jobb, mint egyszerű metálkór.

A ketrec című nyitó például elég thrashes, azt leszámítva, hogy nincs benne gitárszóló. Ennek ellenére a Strong Deformity első lemezén hallható nóták jutnak róla eszembe, ráadásul az ének is inkább szövegköpködős dara, üvöltözés nem sok akad. Az A hamu íze aztán eléggé Mastodon, jóféle tördelt tempóváltásokkal telepakolt dal, és ebben már van gitárszóló is, bár elég felejthető. Ez egyébként az egész EP-n gyenge pont, nem ártott volna még gyúrni a szólókat, ugyanis kissé lerontják az egyébként igényesen megírt és feljátszott dalokat. Amit a csapat a gitárokon elbukott, azt a dobmunkán viszont bekaszírozza; Laci ugyanis roppant szépen és pontosan dobolja végig az egyáltalán nem könnyű témákat.

A fekete ködben talán a leginkább HC-s daluk, az azt követő Szakadék viszont megint eléggé thrashes. Az utolsó forró nyár kissé kilóg a sorból, elég hosszú, összetett darab, melyben totál régi CDT-s részek épp úgy megférnek, mint a Necropsia-hatások itt-ott.

Kifejezetten jó anyag az IMC EP-je, ha a szólókat átrágják még párszor, illetve kicsit ütősebbé teszik a hangzást, akár nagyobbat is robbanthatnak legközelebb. Mondjuk a név megváltoztatásán talán érdemes lenne elgondolkodni, mert egyrészt félrevezető, másrészt meg a Végítélet Metalcore Rendszer egyébként is elég sápasztó!