Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Hatebreed: Supremacy

A Hatebreed nem tartozik a világ legváltozatosabb zenéjét játszó bandái közé, abban viszont egyértelműen a legjobbak között vannak, amit csinálnak, arról nem is beszélve, hogy az utóbbi években – különösen Amerikában – rengeteg egészen fiatal rajongót fordítottak az igazán súlyos zenék felé. Egyszerű, könnyen érthető, baromi intenzív és erőteljes, amit csinálnak, és még kíméletlen brutalitásuk ellenére sem feledkeznek meg a fogósságról: Jamey Jasta hiteles kiállása, rokonszenves személyisége mellett minden bizonnyal ez a nagy siker titka.

megjelenés:
2006
kiadó:
Roadrunner / CLS
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 3 Szavazat )

A Supremacy már az ötödik Hatebreed lemez, és egészen olyan, mint az előző két remekbe szabott anyag, a Perseverance és a The Rise Of Brutality: nüansznyi elhajlás sem történt, ugyanazt a tonnasúlyú, ultravastag hangzású metalizált hardcore-t nyomják rajta, amit mindig is. Ezeken a számokon aztán tényleg nem kell gondolkodni; csak megszólal a zene és onnantól kezdve nincs megállás, meglódul a fej, beindul a láb és ez végig így is marad, amíg szól a lemez. A Supremacy jó tulajdonságai közé tartozik, hogy ugyanolyan tömény, agresszív és szenvedélyes, mint az előző két album, a dalokat tekintve viszont mintha kevesebb lenne az afféle elsőre is kiugró, orrbeverő-karkitörő gyűlölethimnusz, mint mondjuk a Live For This meg a This Is Now voltak legutóbb, vagy az I Will Be Heard még egy körrel előtte. Kedvencek persze most is akadnak, ilyen a védjegyszerű belassulással felvértezett gyors nyitónóta, a Defeatist, a már korábban is ismert, elefántsúlyú To The Threshold vagy a beindulós, ám jelzésszerű dallamokat is felvillantó Never Let It Die, de inkább egyvégtében hallgatva üt nagyot a lemez.

Jamey természetesen kiüvölti a tüdejét, szövegeiből pedig ismét árad a pozitív energia még amellett is, hogy az árnyékosabbik oldalt mutatják be. A Sean Martin mellé másodgitárosként bevett Frank Novinec jelenléte nem igazán érződik a zenén, nincs több finomság, díszítés, miegymás, a két gitár adta lehetőségeket nyilván majd a koncerteken használják ki (szomorú aktualitást jelent egyébként, hogy a csapatból a Perseverance után távozott Lou „Boulder" Richards gitáros szeptember 13-án elhunyt). Szerintem elférne náluk több cizellálás, főleg így az ötödik lemez tájékán, de elfogadom, hogy nem bonyolítanak, hiszen a Hatebreed elsődlegesen a nyers erőről, az energiáról szól, ebben pedig most sem adták alább. A Supremacy ennek megfelelően egy abszolút megbízható, szupernehézsúlyú lemez, és nagyon remélem, hogy nem kerülnek el minket a következő turnén.

 

Hozzászólások 

 
#1 miso 2019-01-22 07:03
Brutál Hc-Metal album, az egyik legjobb a műfajban.

A Rise mellett ez a személyes kedvencem tőlük.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2005. november 12.