Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Grave Digger: Return Of The Reaper

0424gdcReturn Of The Reaper – avagy a Kaszás visszatér! Igen hangzatos cím, épp csak nem értem, hiszen régi cimboránk, a Halál bizony el sem ment. A Grave Digger gépezet ugyanis töretlenül dübörög immár több mint három évtizede, legutóbb pedig épp két éve jelentkeztek friss stúdióanyaggal. Szóval nem volt feloszlás vagy olyan pihenőidő, amely indokolttá tenné a „visszatérést", de tulajdonképpen nem is ez a lényeg, hanem az anyag minősége, a többi pedig nem több felesleges okoskodásnál.

Azt azért elismerem, hogy a meglehetősen lecsupaszított, mindennemű sallangtól mentes lemezanyag jelenthet egyfajta visszakanyarodást, és mivel jómagam a riffelős, zúzós Digger-albumokat szeretem, maximálisan örülök is ennek. A The Grave Digger vagy épp a Knights Of The Cross épp azért oly kedvesek a szívemnek, mert pont azt nyújtják, amit Chris Boltendahléktól hallani akarok: szárazon horzsoló riffeket, Chris gurgulázó énektémáit és vastag kórusokat. A Return Of The Reaper pedig maximálisan illik ebbe a sorba. H.P. Katzenburg billentyűs a lemez nagy részén pihen, így ezúttal elmaradnak az olyasfajta epikus dolgok, mint amik például a Rheingoldon túlzottan is burjánzottak, az összkép pedig egy pőre, cicomamentes heavy metal-lemezt mutat.

megjelenés:
2014
kiadó:
Napalm Records
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 22 Szavazat )

A Chopin Gyászindulójának némi mennydörgéssel, nyerítéssel és sikítással feltunningolt verziója (ez a címadó) után berobbanó Hell Funeral kapásból leszakítja az ember arcát. Méregerős, sallangmentes Digger-darab, fogós, vastag kórusokkal és egy kellemesen kocka, de erőteljes riffel. Szép számmal írtak most ilyeneket, így még azt is elnézem nekik, hogy a harmadik Tattooed Rider indításánál konkrétan lenyúlták a Judas Priest Turbo Loverjét. Kár érte, mert egyébként jó kis dal ez is, nem is értem, miért kell elrontani egy ilyen pofátlan húzással. Annak ellenére, hogy 2010-től a csapat egy gitárossal, Alex Rittel áll fel, a riffcentrikusság egyértelműen nem szenvedett csorbát, sőt. A Wargod, a Resurrection Day vagy a Satan's Host lendületessége ebből a szempontból is magáért beszél.

Bár Chris az anti-hang megtestesítője, a Grave Digger mindig is erős volt balladákban. A lassan hömpölygő Season Of The Witch is süt, és jól is esik a fülnek a sok döngölős, duplázós tempó után, ahogy a záró, zongorás Nothing To Believe is rendben van. Sok pihenésre persze nincs idő a tizenhetedik Grave Digger nagylemez bő negyven perce alatt: a Season pihenőjét követő Road Rage Killer rögtön vissza is kapcsol magas fokozatba, érdekessége pedig, hogy gitártémáiban túlteng kissé a smolskizmus, azaz leginkább olyan, mintha a Rage Unityjéről vagy Soundchaserjéről mentették volna át. Alaposan fel is dobják vele a tipikus Digger-témák sorát. A tipikus jelző azonban esetükben semmiképp sem negatív, hiszen bár a dalokban hallható megoldások kivétel nélkül ismerősek lehetnek korábbi korongokról, a végeredmény mégis meggyőző. A Grave Desecratort, a Dia De Los Muertost és társaikat ugyanis egyszerűen jó hallgatni.

A csapat továbbra is mentes tehát a nagy megfejtésektől – gyorsan hozzá is teszem: szerencsére –, amihez értenek, azt azonban még mindig remekül hozzák. Szögletesek, sablonos, de erőteljesek és szórakoztatóak, a Return Of The Reaper pedig egy kifejezetten jó lemez. És mielőtt elfelejtem: ahogy 2005 óta mindig, a borító ezúttal is Havancsák Gyula munkája.

 

Hozzászólások 

 
#4 Silenoz 2014-09-08 07:55
Már mióta kijött eszem a haverok agyát, hogy itt bőven vannak lenyúlt Judas intrók, a Tattooed Riderben szembetűnő, de még vannak ott elszórtan, a War God kezdő tremolózása az Painkiller egy az egyben 2-3 másodpercig, Ám teljesen egyetértek a cikkel, pofás kis lemez lett ez :D
Idézet
 
 
+2 #3 Edu 2014-09-03 18:50
Noss, én belehallgattam és azt kell mondanom, hogy ez egy minőségi album ;D. Egyszerűen jól esett végighallgatni az egészet.
Idézet
 
 
#2 Wiktor 2014-09-03 12:16
A Rage párhuzam nekem is azonnal feltűnt. Még a számcímben is benne van, nem lehet véletlen. :)
Idézet
 
 
+1 #1 iLane 2014-09-03 09:19
A boritóra nézve azt hittem a Klasszikusok rovatot olvasom. Ezt tényleg 2014-ben adták ki?
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.