Shock!

Mindig nagy gondban vagyok, ha az amcsi tehénpásztorok zenéjét kell jellemeznem valakinek, ui. teljesen egyedi muzsikát játszanak Wally Farkasék. Általában a Saigon Kicket szoktam párhuzamként felemlegetni, de hát őket sem ismerik túl sokan, ugyebár.

Tehát: adva van egy 4 tagú, kemény (metalos, ha úgy tetszik, de nem true!) alapokkal, szakítós riffekkel dolgozó banda, akik a húzós zenéhez nem átallanak dallamos, gyakran többszólamú, Beatles-es ének és vokáltémákat illeszteni, és mindezt hol bohó, hol keserédesen szomorkás szövegekkel megfejelni. Az Enuff 'Z' Nufftól a Kings X-ig sokan próbálkoztak már ezzel, de - a Saigon Kick mellett - a G.C. legénysége műveli a legkeményebb hangszeres alapokkal ezt a zenét. Elég nehéz írni erről a muzsikáról, ezt tényleg hallani kell.

Szent őrültek a fickók, így aztán nehéz őket átlagos mércével mérve bármihez is hasonlítani. Vidém, mosolyt fakasztó mjúzik ez, de ugyanakkor mélységesen zenei is, és azért komoly gondolatok húzódnak a felszín alatt. Ha valahol látod a lemezt, hallgass bele, és döntsd el magad, hogy kell-e ez neked vagy sem. Aki pedig ismeri a bandát, az habozás nélkül megveheti ezt a korongot is; annál is inkább, mert egyfajta összefoglalását jelenti a tehenészek eddigi tevékenységének.