Ha egészen kedves és barátságos – és lusta és hazug – akarnék lenni, akkor most ide másolhatnám a promó cd szövegét és még írnék hozzá annyit a végére, hogy HA-HA! Hogy miért? Mert mondjuk a zene, ami a Forever In Terror első studióalbumán hallható nem rossz ugyan, nem hulladék, de amikor a kiadó azt írja, hogy milyen eredeti a banda és mennyire egyéni a stílusuk meg a hangzásuk is, görcsbe áll a rekeszizmom a hahotázástól.
Jó, persze, ez a marketing, PR, stb., meg ugyebár valahogyan fel kell futtatni az egészen fiatal – értsd éppen hogy nagykorú – együttest. Akik egyébként, lelkesek, a hangszereikhez is értenek és még amerikaiak is. Ennyi elég is a Metal Blade számára, hogy honlapján az artists menüpontba már biggyessze is oda a Forever In Terror nevét.
Na szóval, a zene. Amit ez az ohio-i ötös játszik, arra egy nagyon eredeti elnevezésünk van, ez a New Wave Of American Heavy Metal (Amerikai Heavy Metal Új Hulláma), amihez hasonlót még soha nem hallhattunk. Nos, ebbe az elég tág skatulyába helyezték el a FIT-t, ami gyakorlatilag annyit tesz, hogy szinte bármit el lehet mondani az ifjú titánok zenéje kapcsán.
Vannak itt thrashes döngölések, már-már klasszikus heavy metalt idéző hősies szólók – ezek egyébként tényleg nagyon jók – deathes zúzdák, metalcore-os üvöltözés meg még Holle anyó tudja, mi minden. Ezek után szinte bármelyik együttesnek a nevét említhetném a FIT kapcsán, annyira sok mindenből táplálkoznak zeneileg. De hogy konkrétumot is mondjak, a címadó például egy kellemesebb darab, sűrű tempóváltásokkal, akusztikus betéttel és remek old school metalcore-os – hú, ilyen vajon van? – riffekkel. Ja, itt még hegedűket is hallhatunk, amolyan „A farm, ahol élünk" stílusban. Vicces, de gondolom nem annak szánták.
A lemeznek mégis talán a legnagyobb hibája a hosszúsága, 54 perc nekem legalábbis sok ebből a fajta muzsikából. Élőben biztos ütős, élvezetes, hisz tele van energiával, de bizony azon vettem észre magam az album hallgatása közben, hogy már a felénél fészkelődni kezdtem a székben. Szóval itt is csak azt tudom mondani, hogy aki oda van a modern metalért, ami egyszerre dallamos és zúzogatós is, valamint kívülről fújja a Metal Blade üdvöskéit, nyugodtan próbálkozhat ezzel az anyaggal is. De nagy csoda most sincs.
