Shock!

december 09.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Evildead: United $tate$ Of Anarchy

evildead_cEgészen szürreális 2020-ban új Evildead-lemezt hallgatni, de ebben az évben tényleg bármi megtörténhet, és ez legalább pozitív fejlemény a nyakunkba zúduló foscunami közepette, szóval örüljünk. A Los Angeles-i csapat aktuális felállásában ráadásul csupa régi arcot találunk: a gitáros/főnök Juan Garcia (lásd még Agent Steel, Body Count) mellé felsorakozott Albert Gonzales gitáros, Rob Alaniz dobos, Phil Flores énekes és Karlos Medina basszer egyaránt játszott a bandában a klasszikus időkben. Amik persze nem ma voltak, hiszen a zenekar második és egyben utolsó nagylemeze, a The Underworld 1991-ben jelent meg...

A klasszikus thrash-vonalat a crossoveresebb félteke felől megközelítő Evildead a maga idejében sem számított különösebben népszerű vagy megkerülhetetlen színvonalú bandának, de azért bőven ott voltak a jól hallgatható, szerethető alakulatok között. Jó hír, hogy ennyi év után a zenekar nem akart nagy megújulást produkálni, és pontosan azt nyújtják, amit a maroknyi nosztalgiázó rajongó vár tőlük. E törekvéseket egyébként már a legendás Ed Repka old school borítója is tökéletesen tükrözi, rajta a jellegzetes gonosz vénember kabalafigurájával, aki ezúttal nem a tengerparton héderel, és nem is a tőzsdei híreket bújja, hanem a mai közhangulatnak megfelelően Molotov-koktélokkal megy a rohamrendőröknek. Maga a lemez pedig pontosan olyan, mint amilyennek a frontkép alapján gondolod.

megjelenés:
2020
kiadó:
Steamhammer / SPV
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 21 Szavazat )

Vagyis az Evildead kis túlzással annyit változott, amennyiben többet tud a 2020-as stúdiótechnika az 1991-esnél. Mai erővel, de hagyományőrző módon dörren meg az album – a Repkához hasonlóan veterán Bill Metoyer felügyelte a munkálatokat –, a gitárok és a dobok nyilván karcosabbak, teltebbek, de fílingre nincs lényegi eltérés. Maga a zene pedig totális thrash/crossover-attakot hoz a '80-as és '90-es évek fordulójának sztenderdjei szerint. A csapat fineszes, feszes, groove-osan thrashes riffelése, hibbant szólómunkája éppúgy a helyén van, mint a csordavokálok, és Flores agresszív, kissé fojtott szóköpködése sem kopott meg az elmúlt csaknem három évtizedben. Még az olyan számcímek hangulata is a nevezett érát idézi, mint például Greenhouse, Blasphemy Divine vagy éppen A.O.P. / War Dance...

A szuperlatívuszokat persze semmi sem indokolja, de ha annak idején szeretted őket, szerintem nem nagyon fogsz csalódni az olyan dalok hallatán, mint a The Descending, a Napoleon Complex, a Without A Cause vagy a Seed Of Doubt. Ugyanakkor nagyon egyértelmű csúcspontokat nem tudok kiemelni, inkább egységesen erős az egészséges játékidejű, deluxe kiadásban is mindössze 38 perces anyag. A hol gyors, hol középgyors, hol kimértebb súlyosságot adagoló nóták között persze megbújnak finomságok is: a Word Of God egyik riffje nyomokban még mintha némi enyhe blackes fűszert is rejtene, a No Difference gonosz zúzdája elé bárdzsesszes bevezetőt kanyarítottak, a bónusz pedig a The B-52's Planet Claire-jének feldolgozása, és nem mondjuk Sabbath, AC/DC vagy Judas, mint egy hasonló formációtól várná az ember. De a United $tate$ Of Anarchy ettől még azért nem a kísérletek, intellektuális megfejtések és meglepetések lemeze, hanem inkább egy nagy szelet marhahús, a hozzá való tepsiben sült krumpli és a melléjük lehúzott két sör zenei megfelelője. Lehet, hogy nem az ilyesmi jelenti a modern gasztronómia csúcsát, de akárhogy is nézzük, baromi jól tud esni. Szóval én a magam részéről bekajáltam az új Evildeadet, és az objektíven reális pontértéket is megtoldom legalább féllel az autentikusság miatt.

 

Hozzászólások 

 
#6 Equinox 2020-11-29 12:11
Nagyon egyenhangzása van, de ilyen kiabálós refrénekre alapozó thrasht manapság nem nagyon lehet hallani. Autentikus. Nem számítottam ilyen jóra, azt kell mondjam.
Idézet
 
 
#5 Zoli 2020-11-28 17:26
Nekem ez a banda anno tizenévesen nagy kedvenc volt, főleg az Annihilation, de a kettes lemez is f.sza. Ezek után pedig azt kell mondjam ez a 3. lemez is odab.sz. Élőben is jók lehetnek.
Idézet
 
 
#4 dreambarker 2020-11-28 15:14
Sosem tudtam rákattanni a korai lemezekre. Ez viszont bejött. Thrash szinten elég erősnek mondható ez az amúgy piszok szar 2020-as év.
Idézet
 
 
#3 Equinox 2020-11-28 12:43
Az elsőt elég sokat hallgatttam, a kettest is, volt valami élő EP is mintha akkortájt. Erős másodvonal voltak valóban. Ez a cím viszont eszement klisés, a dollárjelekkel. Ez olyan licista szintű lázadás, elsőre. Megnézzük. Nekem a hitelességnél számítanak a szövegek is, szóval meg fogom nézni.
Idézet
 
 
#2 Richter László 2020-11-28 12:42
ott vették fel az elektromos lantot, ahol anno letették...
Idézet
 
 
#1 Tulus 2020-11-28 10:57
Nem nagyon hallgattam a zenekar korábbi lemezeit, most ismerkedem az elsővel, aztán majd sorra kerül az új album is.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.