Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Elefánt: Omega Red Fighter

elefant_cAz Elefánt név természetesen Molnár Györgyöt, az Omega szólógitárosát takarja, akinek ez a második önálló lemeze egy 1989-es produkciót leszámítva. Azt nyilván csak ő tudja, miért kellett annak idején is annyit várni az első önálló megnyilvánulásra, illetve miért követte hasonló tempóban azt a lemezt ez a második, de talán lényegtelen is, az a fontos, hogy tavaly év végén megjelent az album, nagyjából egyszerre a Decades kiadványokkal. Viszont miközben azokat még nem-fanként is csak ajánlani tudtam, az Omega Red Fighterről sajnos korántsem tudok ilyen jókat mondani.

Elefánt már csak omegás érintettsége miatt is nyilvánvalóan a magyar rockzene megkerülhetetlen figurái közé tartozik, de gitárosként soha nem számított különösebb ikonnak, amiben persze az is közrejátszhatott, hogy zenekara egyik korszakban sem volt kizárólag gitár által dominált banda, ráadásul a billentyűsök mindig markánsan meghatározták az egyes érák irányvonalát. Ezzel együtt ugyanakkor az Omega Red Fighteren hallható muzsikán tisztán hallatszik, hogy Elefánt is mennyire alapvető része a banda hangzásának: nemcsak gitársoundja és -játéka, de megoldásai, a dalszerkesztési fogások, a dallamvilág is összekeverhetetlen. Ha nem tudnám, ki játszik, akkor is valami Omega-közeli dologra tippelnék, és ez így is van jól. És persze mivel egy gitáros albumáról beszélünk, ez egy kifejezetten gitárorientált cucc is lett. Viszont sajnos akadnak vele gondjaim.

megjelenés:
2015
kiadó:
GrundRecords
pontszám:
5 /10

Szerinted hány pont?
( 28 Szavazat )

Ami a zene stílusát illeti, amolyan békebeli rockmuzsikáról beszélünk, ami hol hard, hol soft, hol progos, de minden esetben old school megközelítésű – ezzel természetesen nincs gond, én is kedvelem az ilyesmit, és egy 66 éves embertől nyilván nem is vár a hallgató falrengetően újszerű dolgokat. Bár Elefánt egyébként köztudottan szeret/szeretett egy rakás súlyosabb, kifejezetten metalos bandát is, szóval ez a vonal akár képviseltethette is volna magát itt – de természetesen nincs hiányérzetem amiatt, hogy végül nem így alakult. Maguk a dalok viszont inkább csak átlagos színvonalúak, mintsem kiemelkedőek, noha jól eltalált, húzós témák, ízes, hangulatos szólók, rutinos vén rókaként biztos kézzel elcsípett hangulatok azért persze bőven akadnak. Viszont az az igazság, hogy az instrumentális darabok toronymagasan kiemelkednek az összképből, azon egyszerű oknál fogva, hogy Elefánt sokkal jobb gitáros, mint énekes és szövegíró, és a vokális oldal néhol egészen kegyetlen mértékben húzza le az összképet. És ezen sajnos nincs mit elemezni, a hiányosságok a napnál is világosabbak.

A fahanggal még akár el is lennék, pláne, hogy a dallamformálások ezzel együtt is tökre omegásak itt-ott. A természetellenesen húzott-nyújtott szavakkal, szerencsétlen prozódiai húzásokkal és kínrímekkel, szövegi furcsaságokkal együtt viszont néhol egyenesen olyan az összkép, hogy az ember egyes nótáknál nem tudja eldönteni, szándékoltan avantgarde-e a végeredmény, vagy csak önparódiába fulladt. Pláne, hogy más daloknál meg fel sem merül ilyesmi. Hallgasd csak meg a Hipnózist, a Dél keresztjét vagy a Kutyapiszok (...) című szerzeményt, és érteni fogod, miről beszélek... Holott zeneileg a világon semmi baj nem lenne ezekkel sem. Az angol nyelvű dalokban pedig még a kiejtés súlyos problémái is hozzájönnek mindehhez. Éppen ezért teljes egészében csak az instru cuccokat tudom dicsérni: a füttyszóval is operáló, kellemes Szirént, a címéhez passzoló hangulatokat hozó Omega 144-et vagy a rövid, szolidan jazzes Ismerkedést. Mint írtam, máshol is akadnak jó riffek (példának okáért: Szaharában, Mata Hari, Take Your Time), feelinges szólók, erős dallamok, de az összkép az említett okokból kifolyólag valahogy mégsem működik. Pedig jól is szól a lemez, és igényes a digipak csomagolás is.

Nem örülök, hogy ezt kell írnom, de kellett volna egy igazi énekes meg egy szövegíró ahhoz, hogy ez az album igazán működőképes legyen. Így sajnos csak közepesen sikerült.

 

Hozzászólások 

 
+4 #7 kaffer 2016-03-10 16:14
Idézet - Doktorúr:
Idézet - traveller79:
A negatív véleményt megfogalmazókna k:

1.) Nem kell kiabálni, (csupa nagybetű),anélk ül is megérti az ember.
2.) Tény,hogy a többségük nem volt hangszeres virtuóz,sose tagadták. De ha már ennyire megy a számon kérés, talán pl. egy Tankcsapda- cikknél is jó lenne előjönni ezzel.És ez csak egy példa volt. Arról nem beszélve,hogy pusztán jó menedzseléssel-ami annyira azért nem volt jó-Nyugaton se vitték volna semmire.


Nyugi, a TCS megosztott 1. helyezett a fikalistámon együtt többek közt a Leander dolgaival, a Depresszióval, a Roaddal és a folknyekergések kel. :)


Fikalista.. Gratulálok, szar életed lehet. De egy nagy tahónak nem is jár más..
Idézet
 
 
+1 #6 Doktorúr 2016-03-10 14:48
Idézet - traveller79:
A negatív véleményt megfogalmazókna k:

1.) Nem kell kiabálni, (csupa nagybetű),anélk ül is megérti az ember.
2.) Tény,hogy a többségük nem volt hangszeres virtuóz,sose tagadták. De ha már ennyire megy a számon kérés, talán pl. egy Tankcsapda- cikknél is jó lenne előjönni ezzel.És ez csak egy példa volt. Arról nem beszélve,hogy pusztán jó menedzseléssel-ami annyira azért nem volt jó-Nyugaton se vitték volna semmire.


Nyugi, a TCS megosztott 1. helyezett a fikalistámon együtt többek közt a Leander dolgaival, a Depresszióval, a Roaddal és a folknyekergések kel. :)
Idézet
 
 
#5 traveller79 2016-03-10 14:29
A negatív véleményt megfogalmazókna k:

1.) Nem kell kiabálni, (csupa nagybetű),anélk ül is megérti az ember.
2.) Tény,hogy a többségük nem volt hangszeres virtuóz,sose tagadták. De ha már ennyire megy a számon kérés, talán pl. egy Tankcsapda- cikknél is jó lenne előjönni ezzel.És ez csak egy példa volt. Arról nem beszélve,hogy pusztán jó menedzseléssel-ami annyira azért nem volt jó-Nyugaton se vitték volna semmire.
Idézet
 
 
+6 #4 Gagya 2016-03-10 06:56
"Őskövület szarok": hát a stílus tényleg kissé... khm, de amúgy nem mond hülyeséget a csávó... Pl. teszem azt,, még mindig nincs cikk a Strato tavalyi kiváló albumáról sem, pedig ez konkrétan be is lett ígérve valamelyik másik kritika alatt...
Idézet
 
 
+3 #3 sanyi 2016-03-09 22:18
Idézet - spacer:
ILYEN ŐS KÖVÜLET SZAROKRÓL MEGY ITT AZ IRÁS, DE BEZZEG A MY DYING BIRDE KITÜNÖ TAVALYI LEMEZÉRÖL EGY SZO SEM ESET!


Nem kell őket szeretni, hallgatni. Én ezt megértem. De azért csak a Magyar Rockzene meghatározó alakjai, úgyhogy ilyen tapló cigány hangnemben írni róluk elég nagy prosztóság. Gondolom tisztelettudásr ól még csak nem is hallottál.
"Őskövület szarok", mi? Haver, ásd el inkább magad. Jobban jár az emberiség.
Idézet
 
 
-2 #2 Doktorúr 2016-03-09 15:03
Az Omega mindig is egy zsák szar volt, csak jól menedzselték magukat. A Presser, illetve a Laux és később a Debreczeni, aki konyított érdemben a zenéléshez, a többieket hagyjuk.
Idézet
 
 
+3 #1 spacer 2016-03-09 14:32
ILYEN ŐS KÖVÜLET SZAROKRÓL MEGY ITT AZ IRÁS, DE BEZZEG A MY DYING BIRDE KITÜNÖ TAVALYI LEMEZÉRÖL EGY SZO SEM ESET!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.