Idén év elején jelent meg a Demiricous bemutatkozó albuma a Metal Blade gondozásában, ami azért nagyjából sejteti, hogy miféle muzsika rejtezik a korongon. Kicsit pontosítva ez old-school thrash, egész közelről pedig egy 100 százalékig eredetiségmentes Slayer-kópia, mégpedig a Reign in Blood érából.
Egymásután dobált Slayer riffekből, illetve egy-egy nóta konkrét ellopásából áll a lemez; még a gitárhangzást is sikerült lenyúlni! Mindezzel az csak a probléma, hogy egyrészt tök fölösleges, másrészt meg amit Arayáék kirántottak a mellényzsebükből anno, azt leutánozni úgysem lehet, így még megpróbálni is orbitális baromság. Főleg 20 év elteltével! Az meg csak hab a tortán, hogy itt azért nem bizonyos King és Hanneman urak sikálják észvesztően a riffeket, a dobokat sem mister Lombrágó püföli, hogy a szólókat már ne is említsük!
Azzal, hogy ennyire benyúlták a Slayert a srácok, csak azt érték el, hogy minden momentumot a nagy elődökhöz mérek, ami eleve bukott ügy.
Ez egy totál ötlettelen és fölösleges lemez, sok szót nem is érdemel!
