Shock!

december 11.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Daron Malakian And Scars On Broadway: Dictator

scarsonbroadway_cMi is elég alaposan dokumentáltuk az utóbbi években a System Of A Down körüli huzavonát, amely 2018-ra a jelek szerint nyugvópontra jutott: nem lesz új album, mert Serj Tankian és a csapat másik három tagja nem képes egyetérteni abban, milyen feltételek mellett kellene elkészíteni, meg abban sem, hogy milyen legyen. Bizonyára az ebbéli remények feladásának köszönhető, hogy Daron Malakian végre piacra dobta a második, teljesen egyedül megírt és felvett Scars On Broadway-anyagot, amely egyébként már nagyjából hat éve elkészült. Ha hihetünk a gitárosnak, hamarosan újabb mű is követi majd a sorban a Dictatort, vagyis Daron innentől fogva tényleg nem vár tovább Serj-re, és a saját ügyeire koncentrál majd.

Mindig díjazom, ha valaki kimozdul a nyugvópontról, és végre nekikezd valaminek, de ez a lemez igazság szerint ezzel együtt sem lett nagy durranás. Éppúgy, ahogy az első Scars On Broadway sem volt az, meg ahogy Tankian szólóalbumai sem azok. Nem tehetek róla, nekem végig az motoszkál az agyamban a Dictator hallgatása közben, hogy igen, ez a dal tök jó lenne, ha a System fejezte volna be, az a másik viszont biztosan nem kerülhetett volna fel egy majdani zenekari albumra, ez a harmadik meg részleteiben egész okés, ki lehetett volna hozni belőle valamit. Talán... Szóval kábé ugyanabban a kategóriában focizik nálam a cucc, mint mondjuk annak idején az Elect The Dead, bár annál azért egy hangyányival szerencsére talán erősebbek a számok. De semmiképpen sem kategóriákkal.

megjelenés:
2018
kiadó:
Scarred For Life
pontszám:
6
/10

Szerinted hány pont?
( 41 Szavazat )

Mivel mindig is Daron volt a System zenei arculatának elsőszámú felelőse, az anyag természetesen végig nagyon erős SOAD-áthallásokat mutat. Összességében olyan érzést kelt a dalok többsége, mintha Malakian egy majdani új zenekari lemezhez demózta volna fel a vázlatait, hogy aztán közösen véglegesítsék, felbikázzák ezeket. Szó se róla, végső soron hallgatható a cucc, és ahogy írtam, akadnak is nóták, amiket több-kevesebb utómunkával simán el tudtam volna képzelni a Systemnél is. Elsőként mindenképpen a fajsúlyos, dallamosan sötét Guns Are Loaded ugrik ki, ahol Tankiannel a mikrofonnál tényleg akár katartikus is lehetne a végeredmény. Így is tetszetős, de azért a libabőr elmarad. A jellegzetesen izgága riffeléssel, érdekes, keleties szólóbetéttel ellátott Angry Guru, a fogósabb címadó, a valahol idegtépő, mégis működőképes Fuck And Kill vagy a szomorkás gitárhangokkal teli, atmoszférikus Talkin Shit szintén teljesen rendben vannak.

Megint más tételek a SOAD egy rockosabb, nem különösebben érdekfeszítő változatát mutatják mindenféle különösebb invenció nélkül, mint például a nyitó Lives, a pattogós We Won't Obey vagy a Sickening Wars. Meg lehet hallgatni őket, de simán megvan nélkülük az ember... Aztán akadnak dalok, amelyek simán csak befejezetlen benyomást keltenek, mint például a new wave-es áthallásokkal játszadozó Never Forget. A görög Stamatis Kokotastól feldolgozott, instru Gie Mou „My Son" éppúgy lehetne szolid esztrád, mint valami sokadrangú olasz western főtémája, elfér, de tök felesleges, jól is jön utána a Skinny Puppy Assimilate-jének energikusabb feldolgozása a műsor legvégére. Daron hangját és dallamvilágát ismerjük, nem nyomja rosszul, de sajnos Serj sokkal erőteljesebb, komolyabb kifejezőkészséggel rendelkező énekes. Ezzel nincs nagyon mit kezdeni, így aztán Malakian sokszor sima harmadfénymásolatnak tűnik ezekkel a jellegzetes keleties dallamokkal. A lemez hangzása szintén lehetne ennél zúzósabb. A védjegyszerű gitársound persze a helyén van, de egy fokkal mindenképpen udvariasabb a kelleténél. Mint ahogy maga a lemez is olyan, hogy el lehet hallgatni, csak aztán vállat von rá az ember.

Nyilván lehet ezt úgy is nézni, hogy ugyan mit is csinálna a jó Daron, ha már egyszer Tankiannel nem lehet zöld ágra vergődni? Üljön otthon, és felejtse el a gitárt? Ugyan már... Szóval nem szeretném elvitatni a projekt létjogosultságát, de elég nyilvánvaló: ez a négy ember együtt, és csakis együtt volt képes korszakos teljesítményre, külön-külön egyikük munkássága sem megkerülhetetlen.

 

Hozzászólások 

 
#12 Csabi 2018-08-27 21:18
Daron egy zseni, remélem gyakrabban fog jelentkezni új zenékkel mostantól! Serj-re nem kell várni, egyedül is képes Systemes dalokat írni.
Idézet
 
 
#11 metanor 2018-08-27 19:09
Tonnaszámra készül a tucat metal...ez akármilyen Soad utánérzés is,de van stílusa,szórako ztató ,tele van zenei ötletekkel...Várom a folytatást!
Idézet
 
 
#10 özv Szurgent Lajosné 2018-08-26 15:39
Vagy ez van, vagy a semmi. Ez pedig sokkal több a semminél, kifejezetten szórakoztató lemez, meg kell becsülni.
Idézet
 
 
#9 Anomander 2018-08-26 15:03
Tényleg nem világmegváltó lemez, de miután eléggé biztos, hogy nem lesz új SOAD, nekem kifejezetten jól esik hallgatni. A hangulat sok szempontból megvan, szóval összességében örülök neki, megadnám a 7 pontot.
Idézet
 
 
#8 Dead again 2018-08-24 18:30
Tökéletesen egyetértek a kritikával. Ennyi év után, így, nekem kevés.
Idézet
 
 
#7 Codename333 2018-08-24 16:19
Tökéletesen igaz h egyik SoB vagy Serj Tankian alapmű sem megkerülhetetle n,SŐT, nagyon is felejthetőek kivéve talán első SoB. Ami nálam egészen sokáig napi renden volt de ezzel nem nagyon tudok most mit kezdeni pedig nem vártam sokat tőle,nem voltak nagy reményeim gondoltam hátha meglepődöm de ez most elmaradt.Lepörgött és jött ez 'jólvanakkor ez is megvolt' feeling.Kár.De talán majd a következő másabb lesz
Idézet
 
 
#6 Scud 2018-08-24 15:14
Nem akarok Offolni, de van új Clutch klip. :D
Amúgy meg, hogy ne legyek törölve: Én az első SoB-t egész sokat hallgattam, de ehhez nem volt idegzetem. Majd még próbálkozom. Vagy nem. Nem is tudom.
Idézet
 
 
#5 lcs 2018-08-24 12:59
Azt gondolná az ember, hogy már annak a ténynek meg kellene mozgatnia a SOAD-ot, hogy Trump az USA elnöke, de nem. Nem rossz ez az album, de néhol - utalva a kritikára - azon vettem észre magam, hogy sok énekrészt Serj-jel énekeltettem volna el.
Idézet
 
 
#4 valarmorgulisz 2018-08-24 11:57
Azért a Guns are loaded második percnél történő gitármókája óriási riff (még ha kicsit sablon is) lássuk be. Amúgy kis túlzással jót nem tudok róla mondani, rosszat meg nem akarok. Ez még mindig nem az, amit várok. A Linkin Parkkal Malakian atomfasza számot írt, ezek közül egy sem közelíti meg a a Rebelliont.

Húzzák már be a seggüket, és szüljenek meg egy SOAD-ot, ez csak együtt fog menni, ha tetszik, ha nem.
Idézet
 
 
#3 blackmagic 2018-08-24 11:42
Többet érdemel ez 6 pontnál, és az előző is jó album volt. Érdekes, mert a SOAD-al hiába próbálkoztam, nem jött be. Túl sok. Pont ellentétesen érzem mint a kritika. Nálam a kevesebb több.
Idézet
 
 
#2 revdav11 2018-08-24 09:36
Én 6 évet vártam rá, és ennyi várakozás és hype után sem csalódtam, ami nagy szó!

Nálam bőven többet ér, mint egy 6-os, bár nem tökéletes album.

Szép teljesítmény, hogy ez teljesen szóló munka, de a következő lemezre nem ártana leigazolni egy valamivel "profibb" dobost (John adja magát, és akár Shavo is beszállhatna, ha már Serj-re nem érdemes várni). A gitár-ének kombót jól összehozta Daron, de a dobokat valahogy nem érzem olyan keménynek.
Idézet
 
 
#1 vova666 2018-08-24 09:14
Én mondjuk simán imádom mind a 2 Scars albumot...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wendigo - Budapest, Vörös Yuk, 2007. február 24.