Jobb későn, mint soha - tartja a mondás, így, annak ellenére, hogy a Black-Out dupla koncertlemeze már vagy egy éve kijött, talán érdemes róla pár szót ejteni. Ráadásul nemrég dvd-n is megjelent a cucc, az új B-O is a kanyarban, úgyhogy mégiscsak aktuális lehet valamennyire ez a cikkecske. Meg egyébként is kár lenne véglegesen elmenni egy ilyen jó kis anyag mellett...
Mi is a koncepció? Adott egy születésnapját ünneplő zenekar, egy rakás vendég meg persze a rajongók. Jól összekutyuljuk mindezen összetevőket és megkapjuk a szóban forgó matériát, vagyis kilencvenpercnyi örömködést. A hangulat tehát jó, és a repertoárra sem lehet panasz. Vannak ugye kötelező darabok, mint a Spirál, Fekete Kék, Szabadlábon, Gyönyörű Zombi stb. meg korai dolgok is, mint a Nagy köpés vagy a Rossz út, rossz felé. Minden korszakból szemezgetünk, de érdekes, hogy a V.V.V.-ről csak két nóta fért be, meg másokat is nagyon hiányolok, többek között az Álmok, Orosz rulett duónak mindenképp itt lenne a helye. Na de nincs ok az aggodalomra, a séf kárpótol minket egyéb válogatott finomságokkal, amiben kis kuktái is a segítségére vannak. Feltűnik az eredeti bőgős Andrics Laci, akivel a Benned vagyok-at nyomják, itt van Szasza a Spirállal, Pityesz és Béci az egykori FreshFabrikból, meg az itt még csak vendég, régi-új bőgős, Fehérvári Attis.
Lukács Laci is danol és mondjuk úgy, "érdekes" vele hallani a Szabadlábont, hehe. Két nagy kedvencemet is tálalják, érkezik a Kép és a Ma, amiben Jamie Winchester színesít gitáron. Ezekről csak azt tudom mondani, amit már a múltkori koncerttel kapcsolatban is leírtam: csodásak, szépségesek, hangulatosak. Kevésbé jó viszont a Lepketánc, ahol Csipa harmatos poénkodását inkább felejtené az ember, semmint, hogy újra meg újra meghallgassa.
Az egyes diszken kaptak helyet egyébként az említett vendéges nóták, míg a második negyvenöt percben már csak négyesben nyomatják a fiúk. Jobb is a kettes lemez szerintem, nem kell a mellékízekkel foglalkozni, felhőtlenül élvezhetjük a Black-Out életmű darabjait. Főleg hogy helyet kapott pár igazi ínyencség is: Ne hidd el, Kert, Legyen! Csányiék megint remekül vokáloznak, Kowa is rendben van, néha-néha csúszik csak be pár félresikerült hang, de jobb is így, megmarad a koncerthangulat. Amúgy se szeretem, ha a stúdióban mindenféle utómunkálatokkal javítgatják tökéletesre a koncerteket. A lemez hangzása aránylag okés, lehet hallani mindent, a közönséget sem keverték le, de kicsit halknak érzem az összképet. Dörrenhetne jobban, na!
Másba nagyon nem tudok belekötni, meg minek is! Egy szó, mint száz, ez egy jó kis koncertlemez, ha van még olyan Out rajongó, aki nem szerezte be, tegye meg rögvest.
