Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Backyard Babies: Sliver And Gold

backyardbabies_cTologatom már pár hete az új Backyard Babiest, mert nem éreztem úgy, hogy sok érdemlegeset tudnék hozzáfűzni ahhoz képest, amit a legutóbbi, kvázi-visszatérő Four By Fourról leírtam. Főleg, miután jól rácsodálkoztam: már utóbbi megjelenése óta is négy év telt el... Ez persze nem jelenti azt, hogy különösebb problémák lennének a Sliver And Golddal, viszont elődjéhez hasonlóan ez az új anyag sem gyújtott éppen lángra. Egynek elmegy, de valószínűleg ennél lényegesen több már nem is rejlik ebben a csapatban. Többek között ez volt az egyik oka, hogy teljes lelki nyugalommal hagytam ki az áprilisi koncertet is a Barba Negrában, láttam már őket úgyis sokszor.

Annyiszor írtam már a Backyard Babiesről a Shock! hasábjain, hogy biztos önmagamat ismétlem, de sebaj, végső soron a csapat mai tevékenysége is kimerül ennyiben: különösebb teketória nélkül dalokat írnak a saját jól bevált fogásaikkal, és kész. Kellemesen indul a lemez a fogósabb, melodikusabb Good Morning Midnight és a kicsit pörgősebbre vett Simple Being Sold kettősével, kissé butuskábban, de azért továbbra is aranyosan halad tovább a Shovin' Rocks enyhe tingli-tanglijával, illetve a Ragged Flag ritmuscentrikusabb dalolászásával, aztán nagyjából ebben a szellemben is folytatódik. Nincs gond azzal, amit hallunk, de nem is vágja gyomorszájon az embert.

megjelenés:
2019
kiadó:
Century Media
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 20 Szavazat )

A 35 perces műsor során menetrendszerűen előkerül érzékenyebb, melodikusabb darab (Yes To All No) meg London-'78-meets-Stockholm-'98 szabású, utcaszagú punk'n'roll (Bad Seeds, Sliver And Gold, A Day Late In My Dollar Shorts) is, de valahogy mindegyiknél az a benyomásom: hiába okésak a dalok, ezen a kategórián egyik sem képes túlnőni. Egyvégtében hallgatva mindig a főleg Dregen által énekelt 44 Undeadnél érzem először, hogy igazán megmozdít bennem valamit, és kedvem van ismétlőre tenni egymás után akár többször is. Ez a füstösebb riffelésű, kimértebb tempójú téma talán nem a lemez legarcbamászóbb szerzeménye, viszont a maga kevésbé nyilvánvaló jellegével együtt is tökéletesen megmutatja, mitől emelkedett ki a fénykorában annyira a mezőnyből ez a csapat. A másik csúcspont pedig érdekes módon a záró Laugh Now, Cry Later című finom, zongorás ballada, amit Nicke Borg valami csudajól énekel, a végére pedig – a Babiestől meglepő módon – szinte filmzenés-musicales monumentalitásba csapnak át vele. Itt még a hat perc fölé kúszó játékidőt sem érzem túlzásnak.

Nézőpont kérdése, mennyire sok vagy kevés ez a lemez egy efféle csapatról, de a legtöbb Backyard-korú bandától valószínűleg illúzió lényegesen többet várni a hasonló anyagoknál. Tragédia nincs, simán hallgatható a Sliver And Gold, függőséget viszont aligha fog okozni bárkinél is.

 

Hozzászólások 

 
#4 Martin 2019-05-10 14:53
Idézet - Wiktor:
Idézet - Martin:
Egyébként idén nem igazán hallottam még kiemelkedő anyagot ebből a rockos/punkos/glames/sleazes vonalról egyik zenekartól sem.

Akkor hallgasd meg az új Wildhearts lemezt. :)


Azóta már meghallgattam azt is és rohadt jó! Örülök neki hogy ők rám cáfoltak. :)
Idézet
 
 
#3 Wiktor 2019-05-10 11:37
Idézet - Martin:
Egyébként idén nem igazán hallottam még kiemelkedő anyagot ebből a rockos/punkos/glames/sleazes vonalról egyik zenekartól sem.

Akkor hallgasd meg az új Wildhearts lemezt. :)
Idézet
 
 
#2 Martin 2019-05-08 14:55
Idézet - champagneandgas oline:
Így van, nincs semmi gond a Sliver and Golddal, viszont szerintem köröket ver a gyalázatos Four By Four-ra. Olyan lett, mint az új Danko Jones, az esetükben sem szabad Sleep is the Enemy szintű anyagot várni, mint ahogy a BYB is megírta már a Total 13/Stockholm mesterműveket. Egy újabb lemez, hogy turnéra indulhassanak, semmi több.


Én pont fordítva vagyok. Nekem a Four By Four volt az ami bejött (méghozzá első hallgatáskor és utána még nagyon sok követte) ez meg annyira semmilyen hogy gyakorlatilag nincs is kedvem újra meghallgatni pedig pont tegnap hallgattam meg.
(Ahogy Ádám úgy én is csak tologattam mert az előzetes dalok annyira semmilyenek voltak nekem hogy nem sok kedvem volt hozzáfogni viszont muszájnak éreztem mert a korábbi albumaikat meg szeretem.)
Ha párszor meghallgatnám még biztos kijönne belőle egy "jó de semmi több" lemez számomra is, de ez most még biztos nem fog megtörténni. Talán majd pár hónap múlva újra nekifogok.
Egyébként idén nem igazán hallottam még kiemelkedő anyagot ebből a rockos/punkos/glames/sleazes vonalról egyik zenekartól sem.
Nekem ez az album pont ugyanakkora csalódás mint az új LA Guns volt.
Idézet
 
 
#1 champagneandgasoline 2019-05-08 08:44
Így van, nincs semmi gond a Sliver and Golddal, viszont szerintem köröket ver a gyalázatos Four By Four-ra. Olyan lett, mint az új Danko Jones, az esetükben sem szabad Sleep is the Enemy szintű anyagot várni, mint ahogy a BYB is megírta már a Total 13/Stockholm mesterműveket. Egy újabb lemez, hogy turnéra indulhassanak, semmi több.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.