Shock!

október 29.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Anvil: Hope In Hell

anvil_cA jó végül elnyeri méltó jutalmát – klasszikus népmesei fordulat, amely bár nem minden esetben, de néha azért a való világban is előfordul. Arról sajnos nincs információm, hogy a kanadai Anvil énekese/gitárosa/motorja/lelke, vagyis Steve „Lips" Kudlow harmadikként, netán legkisebb fiúként született-e anno, de az biztos, hogy fanatizmusa, kitartása és eltökéltsége végül meghozta számára azt a fentebb említett méltó jutalmát. Az ötvenes arc ugyanis negyvenévnyi karrier után elmondhatja magáról, hogy végre csak a zenélésre kell koncentrálnia, azaz az Anvil termel annyit, hogy ne kelljen mellette mindenféle civil melóval múlatnia az időt.

Gondolom, ha e sorokat olvasod, tisztában vagy vele, hogy mindez annak a 2008-as dokumentumfilmnek köszönhető, amelyet a csapat nagy rajongója, a komoly filmes karriert befutott Sacha Gervasi rendezett. A végeredmény annyira kiválóra sikeredett, hogy a Times például minden idők vélhetően legjobb rock'n'roll filmjeként aposztrofálta, illetve 2010-ben Emmy-díjat is kapott. Innentől kezdve a csapat ázsiója ugrásszerűen megnőtt, minek következtében az az abszurd helyzet is előállt, hogy megjelenése után huszonnyolc évvel Metal On Metal című daluk a svéd digitális eladási listák élére került 2010 karácsonyán.

megjelenés:
2013
kiadó:
The End Records
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 8 Szavazat )

A film által felvert por kissé ülepedett azóta, de a 2011-es Juggernaut Of Justice lemez megjelenésekor azért még érezhetően komolyabb lehetőségeket kapott, mint elődei. Ráadásul hirtelen az Anvil újrakiadásokban is kezdtek fantáziát látni a csapat korábbi kiadói, így tehát – ha szupersztár státuszt nem is ért el a trió – egyértelműen leszögezhető, hogy a banda mögötti gépezetet sikerült komolyan megerősíteni. Ennek köszönhetően nagyjából huszonöt éve nem állhattak olyan stabilan a földön, mint most. Ezt a kiegyensúlyozottságot pedig tökéletesen reprezentálja az idén májusban napvilágot látott tizenötödik Anvil sorlemez, a Hope In Hell is.

Bár az előzetes hírek szerint a Sal Italiano bőgős csatasorba állításával némileg megújított felállású csapat a Hope in Hell-lel bizonyos mértékű zenei elkalandozást ígért, ebből én vajmi keveset érzékelek. Viszont gyorsan leszögezném azt is, hogy emiatt hangyányi hiányérzetem sincs, hiszen a kanadai kultbanda mindig is egyértelműen a Motörhead vagy – hogy egy másik kanadai csapatot említsek – az Exciter által fémjelzett vonulatba tartozott, vagyis saját, jól körülhatárolt, ámde abszolút markáns zenei világukban mozogva szállították időről időre az újabb lemezeket. Ebbe a sorba természetesen a Hope In Hell is abszolút illik.

Az ötvenperces lemez tizenegy nótája színtiszta Anvil-metalt rejt tehát, amelyben Lips antihangja mellett továbbra is Robb Reiner feszes, ámde fifikás dobolása, illetve az a klasszikus rockos hangzás az abszolút meghatározó, amely már a kezdeti időktől fogva jellemzi őket. A szokásos gyors dalok mellett (Eat Your Words vagy Shut The Fuck Up) a döngölős középtempók (például Call Of Duty) is itt vannak, illetve a rock'n'roll iránti elhivatottságot taglaló szövegek (Flying, Badass Rock And Roll, Pay The Toll) sem hiányozhatnak. A harmadik Through With You-ban pedig még a Deep Purple klasszikus Smoke On The Waterjét is sikerült – fogalmazzunk úgy – megidézni. Hiányérzete egyetlen Anvil fannak sem lehet tehát.

Az Anvil továbbra sem a világ legjobb zenekara, ez tagadhatatlan, de 2013-as lemezükön is megtalálható minden olyan alkotóelem, amiért annyira lehetett (és lehet ma is) szeretni őket. Lipsről már csak a hangja alapján is egyértelmű, hogy nem százas (ha pedig műfasszal gitározni is láttad már, el is dőlt a kérdés), és csapata is ugyanolyan elhivatott, mint az elmúlt évtizedekben. A kanadaiak háza táján szerencsére semmi sem változott.

 

Hozzászólások 

 
+2 #1 kiss gabor 2013-07-29 13:51
Nekem nagyon bejön az album. Kicsit lehet hogy furcsa, de zeneileg az aranykor számomra a Speed of Soundtol kezdődik. Akkor rátaláltak egy stílusra ami nálam nagyon betalált. Jó kis középtempós, letisztult metal. Ezen az albumon is ezt viszik tovább, kiváló minőségben.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.