Shock!

április 06.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Annihilator: Ballistic, Sadistic

annihilator_cBő négy év alatt három nagylemez meg egy tripla live-cucc: igen komoly fokozatra kapcsolt tehát az Annihilator Dave Padden távozását követően. Ráadásul 2017 óta változatlan felállásban nyomják, ami azt mutatja, hogy a főnök, Jeff Waters talán most rátalált a megfelelő irányra és gárdára, így a csapat kiegyensúlyozott működtetése hosszú távon is biztosítható. Bár Padden hiánya sokak számára a mai napig fájó pont, azt gondolom, aki látta élőben a csapatot mostanában, annak nem kérdés, hogy az Annihilator köszöni szépen, jól van. A hangulat láthatóan kiváló a zenekarban, a koncertek színvonala alapján pedig kétségtelenül helyük van a thrash metal topligájában.

A magam részéről pedig a lemezekkel sincs bajom: a Suicide Society dallamosabb, régisulis megközelítését kifejezetten imádtam, és ugyan a folytatás For The Demented egy árnyalattal szürkébbre sikerült, komoly bajok azzal az anyaggal sem voltak. Idén pedig megjelent a harmadik post-Padden nagylemez, a Ballistic, Sadistic, aminek indítása hallatán azok fognak leginkább örülni, akik a modernebb, brutálisabb Annihilatort sírták vissza az elmúlt években. A nyitó kvázi címadó Armed To The Teeth egyes részei, illetve refrénje például a talán legjobb paddenes lemezt, a Feastet idézik, a The Attitude-ról meg a kisé stílusidegenre sikeredett, brutál Waking The Fury is beugrik. A lemez felvezetőjeként szolgáló Psycho Ward aztán komoly váltást hoz, ez ugyanis egy, a Set The World On Fire hangulatát idéző, rendkívül fogós, dallamos darab.

megjelenés:
2020
kiadó:
Silver Lining Music
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 23 Szavazat )

Az I Am Warfare és az Out With The Garbage aztán megint brutálisabb, de szerencsére később is felbukkannak lazább, melodikusabb cuccok, a lemez erejét pedig pont e két megközelítés ízléses vegyítése adja, bár az egyértelmű, hogy ezúttal a csapat súlyosabb oldala domborodik ki. Persze tagadhatatlan, hogy Jeff Waters és így az Annihilator is túljutott már a kreatív csúcson, de a jó dalok megtalálásához azért még mindig nem kell nagyító. Ilyen például a lemez vége felé a King Of The Kill hangzásvilágát idéző, egy kifejezetten meglepő, akusztikus-vonós középrészt is felvonultató One Wrong Move vagy a záró, szélvész End Of The Line is.

Jeff pedig mindeközben persze megint úgy gitározik, ahogy csak ő tud. Az apró kis finomságokat, díszítéseket, a nyakatekert szólókat és ötletes riffelést – azaz már a debüt Alice In Hellen is full egyéni watersizmust – ezúttal is élmény hallgatni. Ez pedig még akkor is így van, ha a főnök néha bizony elég konkrétan újrahasznosít saját magától. A Dressed Up For Evil riffjét konkrétan hallottuk már, a Lip Service pedig annyira Knight Jumps Queen, hogy nyugodtan meg lehetett volna jelölni Pt. 2.-ként. Érthető persze, ha valaki ezeket kifogásolja, nekem viszont ennyi múltidézés még éppen belefér.

Jeff a lemez megjelenése előtti interjúkban a klasszikus anyagok modern formában történt újragondolását említette a Ballistic, Sadistic koncepciójaként, amiben van is valami. Az azonban mindenképpen túlzás, hogy az új dalcsokor egyike lenne a három legerősebb Annihilator-cuccnak. Ettől még azonban egy élvezetes, jó anyag, ez nem is kérdés.

 

Hozzászólások 

 
#2 Venomádi 2020-03-03 22:30
Mostanra nagyon betalált, de elsőre fullra nem érdekelt mi történik a lemezen. Ami minimum kurvára furcsa nálam egy Annihilator album esetében. Sajnos ezek az egyre feltűnőbb önlenyúlások, meg a facebookon megosztott 10-es kritikák egyszerre szegték kedvem, és generáltak hatalmas elvárásokat is. De be kell látni, a felszín alatt ez egy igen erős lemez, még mondjuk a Lip Service ellenére is, ahol majdnem felröhögtem elsőre. Persze nem örömömben. Jobb pillanataimban még azt is mondanám, hogy talán a legjobb lenyúlásait követte itt el, amiért érthető az a baromi unalmas lózung is, hogy visszatérünk az első három lemez hangulatához. Azért attól függetlenül érdekelne, hogy egy jó Annihilator lemezhez miért nélkülözhetetle nek ezek a régi ötletek?
Idézet
 
 
#1 blackmagic 2020-02-27 14:34
Jó abum...a waking óta nem tetszett ennyire Annihilator lemez...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.