Shock!

július 06.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Amon Amarth: Twilight Of The Thunder God

Nem fogok vitatkozni, ha valaki azt mondja, hogy a svéd Amon Amarth nem tartozik a bolygó legizgalmasabb és legváltozatosabb zenekarai közé, abban viszont egészen biztosan verhetetlenek, amit csinálnak. Johan Heggék stílusa gyakorlatilag semmit nem változott a kezdetek óta, de valahogy mindig képesek még izmosabb, még jobb dalokat írni, mint az előző albumon.

megjelenés:
2008
kiadó:
Metal Blade
pontszám:
9 /10

Ön szerint?
( 10 Szavazat )

Ebből a szempontból a Twilight Of The Thunder God sem szakít a hagyományokkal, pedig bevallom, már a kettővel ezelőtti Fate Of Nornsnál is azt hittem, hogy ezen a vonalon nehéz lesz változtatások nélkül erősebb anyagot produkálni. Nos, a With Oden On Our Side-dal akkor is elég szépen rámcáfolt az ötös, és bizony most is be kell látnom, hogy tévedtem.

Az Amon Amarth-ban az a legőrjítőbb, hogy ma is simán beférnek a death metal kategóriába, ennek ellenére ezen a lemezen a tíz dalból gyakorlatilag mind a tíz szabályos sláger, méghozzá úgy, hogy továbbra sincs bennük például egyetlen tiszta énekhang sem. A zenekar a saját keretein belül olyan csalhatatlan érzékkel variálja a tempókat és a riffeket, hogy egy pillanatra sem folyik egybe a végeredmény, minden nótának önálló arca van, ráadásul Hegg sem tartozik az egydimenziós hörgősök közé, ő is számtalan különféle hangon tud megszólalni. Ennek ellenére a zene durvaságához képest páratlan fogósságot most is a gitárok hozzák. Olavi Mikkonen és Johan Söderberg játéka nem villantós, de ha odafigyelsz, hallani fogod, mennyire mívesen dolgozták ki mind a ritmustémákat, mind a szólókat. Én a magam részéről ezt a dalcentrikus hozzáállást sokkal többre becsülöm, mint a magamutogató, öncélú virtuózkodást.

Nehéz dolog innen dalokat kiemelni, mert akár hiszed, akár nem, tényleg mindegyik úgy jó, ahogy van, legyen szó akár a nyitó címadó téma himnikus gitárdallamairól, forgatagszerű tempóiról, a vérszomjasan riffelő Free Will Sacrifice-ról, a tényleges csatadal Tattered Banners And Bloody Flagsről, a szó szoros értelmében gyilkos The Hero-ról vagy a nordikus viking témákat leplezetlenül Judas Priest-ízű gitárokkal vegyítő, mérgezően fogós Live For The Killről (benne vendégként a komplett Apocalypticával). A legnagyobb himnusz azonban egyértelműen a Guardians Of Asgaard, ahol Johann az Entombed pacsirta L.G. Petrovval vállvetve hozza a sorokat, és nem kérdés, hogy ez a szeszgőzös, vérmocskos viking partiinduló innentől kezdve az Amon Amarth koncertek abszolút csúcspontjai közé tartozik majd.

Semmi újat nem tudunk meg a bandáról a Twilight Of The Thunder Godról – és ez gyaníthatóan már örökre így is marad – , de ezzel együtt is ez a lemez az eddigi legjobb teljesítményük, úgyhogy ha jót akarsz magadnak, mielőbb ismerkedj meg vele. Tavaly nem láttam őket a Dimmu Borgir előtt, a 2006-os Wigwam koncert azonban zseniális volt, most pedig még az eddigieknél is jobban várom, hogy ismét láthassam őket egy hasonló önálló bulin.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.