Shock!

december 17.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Abbath: Abbath

1111abbathcOké, hogy jogi- és presztízsszempontok, de akkor is szerencsétlennek találom, hogy nem Abbath vitte tovább az Immortal nevét, hanem a banda másik két tagja. Természetesen én is tisztában vagyok Demonaz főideológusi és menedzseri szerepével, de itt azért akár tetszik, akár nem, idestova tizennyolc éve elsődlegesen Abbath adta a zenekar arcát. Másrészt meg tagadhatjuk, de nincs sok értelme: az Immortalnál – érthető módon – zeneileg is igen komoly változásokat hozott, amikor a másik alapember perifériára szorult a kézproblémái miatt, és onnantól fogva – szintén érthető módon – ezen a téren is Abbath vitte a hátán a dolgot. Tehát mindegy, hogy közben pár évre fel is oszlottak, mindegy, hogy a 2007-es újjáalakulás óta mindössze egy lemezt készítettek, és az is mindegy, mi volt a két főarc között a leosztás a '90-es évek elején: a 21. századi Immortal már elsődlegesen mindenképpen Olve Eikemo bandájának tűnt.

megjelenés:
2016
kiadó:
Season Of Mist
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 29 Szavazat )

Azért kezdem így, mert Abbath új zenekarának első albuma zeneileg is ezt a látszatot támasztja alá, és pusztán a rajta hallható dalokat tekintve szerintem igazából nem okozott volna törést, ha ez is a csapat nevén jelenik meg. Bár az ilyesmit ezen a színtéren persze nehéz kiszámítani, hiszen az igazán ortodox arcok szerint ugye minden csakis pózer moslék lehet, ami akár egy hangyányival is jobban szól vagy kiműveltebb, mint a Diabolical Fullmoon Mysticism. Ha ebbe a körbe tartozol, nyilvánvalóan nem fogod éjjel-nappal hallgatni az Abbath-albumot, amennyiben viszont – hozzám hasonlóan – leginkább az Immortal késői, At The Heart Of Winter – Damned In BlackSons Of Northern Darkness fémjelezte korszakát favorizálod, valószínűleg tetszeni fog. Pláne, hogy mindenképpen erősebb, mint az említett All Shall Fall, ami bizonyosan nem jelentette a diszkográfia csúcspontját.

Persze nem állítom, hogy az anyag egy ligában focizik a fenti mesterhármassal, de az érzésvilág mindenképpen a késői Immortal epikusabb, hangulatosabb vonalát követi az ősdurvulatok helyett. Jó, az Immortal valahol persze a legelejétől fogva nagyon atmoszférikus volt, ám én mindig is úgy gondoltam, hogy ha a dalokat nézzük, Abbathból valójában ez a letisztultabb, céltudatosabb fogalmazásmód hozta ki a maximumot, és hallhatóan kényelmesen is érzi magát ebben a világban. Aztán persze fűszerként akad itt nem kevés a szólóprojekt I másként agresszív megközelítéséből is, de hát azért utóbbinál sem esett olyan nagyon messze az alma a fájától. Vagyis a lemez pontosan azt adja, amit a borítókép alapján is várnánk tőle: száz százaléknyi Abbathot.

Eikemo mester még mindig csak 42 éves, vagyis távolról sem öreg, de azért ő is túllépett már azon a korszakán, amikor a metalzenészek jellemzően elkészítik életük legmeghatározóbb albumait. Vagyis földrengésszerű forradalmat nem szabad remélni az itt szereplő nyolc daltól, viszont ha valami kellően autentikusat keresel ehhez a zergebaszó januári hideghez, felesleges is tovább kutakodnod. Már az is roppant meggyőző, ahogy belecsapnak a lemezbe a To War! gonosz, vészjósló, nagyon-nagyon jellegzetes hóförgeteg-riffelésével, amiből aztán szintén összekeverhetetlen, blastbeates-károgós pusztítás bontakozik ki, és igazság szerint nem lenne egy szavam akkor sem, ha az egész album ebben a stílusban fogant volna. Viszont Abbath emellett még a változatosságra is figyelt, így a hagyományosabb, lánccsörgető darabok (Fenrir Hunts, Endless) mellett folyamatosan adagol dallamosabb, heroikusabb témákat is. Nálam elsősorban utóbbiak jelentik a lemez csúcspontját, így a ridegsége mellett is fennkölt Winterbane, a kimérten menetelő Root Of The Mountain, illetve az egész album talán legjobb darabja, az Ocean Of Wounds, amely a főszereplő munkásságát tekintve akár még himnusznak is nyugodtan nevezhető. De marha jól sikerült a Count The Dead is, ahová egy már-már hagyományos értelemben véve is dallamos refrént álmodott meg és károgott fel több szólamban Abbath. Az Ashes Of The Damned kürtszerű szintis kiállásai viszont furcsán természetellenesek, pedig maga a dal itt is jó.

Mindössze nyolc szám szerepel az anyagon, de nem is kell több egyhuzamban ebből a zenéből, ráadásul jól is szól a cucc, Abbath védjegyszerű gitársoundja úgy horzsol, ahogy kell, és az azóta lelécelt Kevin Foley is baromi jó témákat ütött fel a gyilkos riffek alá. Ezen a téren például elég markáns a különbség PuffancsHorghgal összehasonlítva. Az mondjuk nem túl biztató a jövőre nézve, hogy ha jól számolom, máris három tagcsere történt az egy éve sem létező csapatban, de végső soron tekinthetjük ezt a műsort Abbath szólóbandájának is. Ebben az esetben meg ugye voltaképpen majdnem mindegy, ki viseli a dobok mögött azt a vicces maszkot, meg hogy ki a turnén a másodgitáros... A lényeg a lemez, ami simán alkalmas arra, hogy egy új sztori kezdőakkordja legyen. Nyilván nem Abbath legjobb vagy pláne legfontosabb munkája ez, nem is feltétlenül emlegetjük majd klasszikusként öt-tíz év múlva, de nekem baromi jólesik hallgatni így a fagyban, és ez valahol még több is annál, mint amit reméltem az anyagtól.

 

Hozzászólások 

 
+1 #14 deniro2 2016-01-27 17:33
Végre felkerült a Spotify-ra is a lemez, úgyhogy sikerült meghallgatnom. Elsőre kimondottan tetszetős a cucc. Untrue arcként nekem semmilyen porszívós-csörömpölős black metal nem jön be és ebben az esetben szerencsére nincs is semmi ilyesmiről szó. Zenei szempontból is értelmezhető, jó hangzású lett ez a lemez. Nekem jó lesz Immortal helyett...:)
Idézet
 
 
+8 #13 shmonsta 2016-01-21 19:33
Lehetett volna Black Abbath a zenekar neve, de sajnos ez nekem jutott eszembe (meg gondolom még pár ezer másik embernek, de leírva még nem láttam). Bár van az a pénz amennyiért adom :D
Idézet
 
 
+2 #12 Tulus 2016-01-21 16:51
Érdemes megszerezni a limitált verziót, +1 Judas Priest feldolgozás, +1 saját dal :-)
Idézet
 
 
+6 #11 Igor Igorovics 2016-01-20 18:08
Amúgy Kevin Foley hatalmasat dobolt a lemezen, kár, hogy már nem a banda tagja.
Idézet
 
 
+9 #10 Igor Igorovics 2016-01-20 18:01
Azért az elég erős, hogy Abbath nélkül megy tovább az Immortal. Ő írta a zene nagyrészét, az első 5 albumon ő felet a baszusért is, sőt a Pure Holocauston és a Battles lemezen a dobokat is ő játszotta fel. Szóval ezt az albumot simán lehet akár egy új Immortalnak is tekinteni. Amúgy nem tudom, mit akarnak Demonazék. Demonaz a betegsége miatt nem tud se gitározni, se basszusozni. Horgh önmagában meg nem sokat ér. Nem rossz dobos, de egy új gitáros, basszusgitáros+ egy új orgánum (mégha az Demonazé is lenne) enyhén szólva is megfogja változtatni az Immortal hangzását, zenéjét.
Idézet
 
 
#9 Elohim 2016-01-20 17:31
Idézet - Jézus:
Ezek a blackesek amúgy ezt az egészet tényleg komolyan gondolják?


Aligha.
Idézet
 
 
-21 #8 Jézus 2016-01-20 16:12
Ezek a blackesek amúgy ezt az egészet tényleg komolyan gondolják?
Idézet
 
 
+5 #7 ThrashDeb 2016-01-20 15:11
Én nagyon vártam és tetszik is. Hangulata van, jól is szól (bár a közzétett "élő" verziók szerintem ebben a tekintettben jobbak, de örülök, hogy nem olyan lett, mint Kossuth beszéde...). Műfajhoz képest remek szólók és cseppet sem unalmas.
Idézet
 
 
+6 #6 Tulus 2016-01-20 14:58
Meglepően jó lett, az utolsó Immortal lemeznél fényévekkel jobb.
Viszont kíváncsi vagyok, hogy az Immortalos ex harcostársak mire jutnak.
Idézet
 
 
-14 #5 spanom_gyurma 2016-01-20 14:09
R.I.P. Immortal 1990-1997
Idézet
 
 
-27 #4 Hetenyi Robert 2016-01-20 14:04
Jó lenne ez, ha nem volna egy hájas, gőzölgő szarkupac.
Idézet
 
 
+6 #3 norberthellacopter 2016-01-20 13:10
Lakossági black metal. :)
Idézet
 
 
+8 #2 iLane 2016-01-20 09:36
Kár azon merengeni, hogy így Immortal úgy Immortal... akárhogy nézzük a Sons... lemezzel 2002-ben befejeződött az a sztori. Azóta eltelt 13-14 év, ez már egy másik világ, más zenék, jól van ez így ahogy van.
Idézet
 
 
+6 #1 P.R. 2016-01-20 09:14
Jó lemez lett ez , simán illik a sorba.
De a csúcs az At The Heart Of Winter.

Ja , és a Demonaz lemez is jó volt!!!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.