Shock!

szeptember 15.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Lock Up, Sin Of God, Kill With Hate, Another Way - Budapest, 2013. július 24.

0725lockupVárakozások estéje. Mai napig táplált illúzióim foszlanak szét újra és újra, mikor világhírű zenekar világhírű tagsága helyi értékét a fellépésükre kijelölt terem és a rájuk kíváncsi közönség nagysága kicsinynek mutatja. Hogy a Lock Up grindcore-ja rétegzene, mi sem demonstrálja jobban, mint a Dürer Kert kisterme és a száz darabra limitált jegykibocsátás – nem is nőtt túl ezen a várakozáson a létszám. És talán nem is baj ez. Én mindenestre nagyon vártam az At The Gates énekesét, Tomas Lindberget, azaz Tompát, a Napalm Death basszusgitárosát, Shane Emburyt, a Cradle Of Filth és a Dimmu Borgir egykori ütősét, Nick Barkert, valamint a talán kevésbé közismert, de általam igen tisztelt és szeretett chilei modern thrash banda, a Criminal főnökét, Anton Reisenegger gitárost (aki már évek óta Európában él), hogy egyesült erejükkel mutassák meg a Lock Up nagyszerűségét – először magyar színpadon. Mindenekelőtt azonban három hazai csapat melegített nekik.

időpont:
2013. július 24.
helyszín:
Budapest, Dürer Kert
Neked hogy tetszett?
( 7 Szavazat )

Legnagyobb várakozással – a főbandán kívül persze – az Another Way iránt voltam, mivel tíz éves működésük alatt mindezidáig elkerültük egymást, csak a nevükbe botlottam bele nem kevésszer. A szervező által előző nap a leghasználtabb közösségi portálon posztolt „Pontos kezdés, pontos végzés!" pontosan ilyen üres szólamnak bizonyult, hiszen a jelzett este nyolcas kezdés helyett háromnegyed kilenckor vágott bele a békési trió a húszperces programjába. Ami kábé ennyi, de inkább több számból állt, mivel hallhatóan idegenkednek átlépni a félperces-egyperces dalhosszúságot. Begyorsított punkszámaik (fastcore) szimpatikusak voltak: elemi dühkitörések, hirtelen felindultságból elkövetett zúzdák. Idei lemezükről, Az idő rövid történetéről is toltak pár gyorsulási futamot. Sajnos a szöveget csak gyanítani lehet náluk, érteni nem, holott magyarul íródtak. Pedig nem lenne érdektelen, de marad a szövegkönyv... Koncertjük végén egy barátjukat kérték a színpadra, hogy énekelje el a dalt: a nem kissé esetlen vendég ugyanakkor egyrészt nem tanulta meg a szöveget, egy papíron a lábai elé helyezte biztosítéknak, másrészt mindegy is volt, hiszen szintén nem lehetett érteni belőle semmit. Összességében tetszett a koncertjük, még ha otthon nem is fárasztom magam ilyesmivel.

Rövid intro után a Kill With Hate úgy robbant a deszkákon, mint egy jól időzített bomba: félórás szettjük nagyon összeszedett és profi volt, mind EP-jükről (Evolution Of The Beast), mind nagylemezükről (Voices Of Obliteration) csemegéztették a nagyérdeműt. Gyémánt Krisztián – a korábbiakkal ellentétben – beszédesebb volt, valódi frontemberként kommunikált a közönséggel („Burn your local church" feliratú pólójában pedig kellően provokatív), amibe némi humor is belefért. Hasonlatokként a súlyosságukra a bulldózer, hatásukat tekintve az ipari gőzborotva jutott eszembe – rendesen hengerelték, polírozták a megjelent, őket éltető publikumot. Nagyon meggyőzőek voltak, jól is szóltak, erejük teljében sikerült végre elcsípnem a bandát.

A csongrádi Sin Of Godnak illett most kiköszörülnie a Cryptopsy előtt esett csorbát, amikor énekes nélkül, alig pár számot játszva mutatkozhattak csak meg. Nem is volt hiba ebben, ha csak nem az, hogy hangerejük nagyjából elvette a hallásomat aznap estére... Slágerüket, a Satan Embryót sem kihagyva a programból kerek műsort prezentáltak a rendelkezésükre álló húsz percben. Ismét elcsodálkozhattunk a bőgős Vörös Ferencen, aki bátran indulhatna Hetfield-hasonmásversenyen is, és megcsodálhattuk a vokálokban is segítő Páll László egyéni gitártechnikáját, miszerint jobbkezes, ennek megfelelő húrozású gitáron játszik balkezes pozitúrában! Minden alkalommal öröm hallgatni őket, a következő alkalomra sem kell sokat várni: a Decrepit Birth és a Jungle Rot előtt fognak augusztus közepén ugyanezen a helyszínen játszani. Fellépésük végén szervezői kérésre felszólítottak bennünket, hagyjuk el a termet (pedig nem is vagyunk pózerek...), mert a Lock Up szégyellős banda, a beállásukat zárt ajtók mögött kívánják megejteni...

Nagy-nagy várakozás. ...Hetven perc (!) múlva térhettünk vissza a színpad elé. És olyan hangkása fogadott bennünket a Lock Up részéről, hogy teljesen értetlenül álltunk a hatalmas időintervallum és a zenekar előtt, így tíz perccel éjfél előtt. Miközben a háttérben egy '90-es évekből itt maradhatott heavy metal-wurlitzer szólhatott – legalábbis az egymás után előkerülő nóták alapján –, a legvadabb képzelgésekkel ütöttük agyon a várakozás idejét: Emburyék akusztikusra hangszerelték át a számaikat, most éppen az unplugged-hangzáson dolgoznak, és a többi. Ez a beállításra fordított időbeli távolságtartás már önmagában is sok kívánnivalót hagyott maga után, hát még így! Aztán a harmadik-negyedik számnál tisztult az összhangzás, ekkor viszont a nagyon-nagyon furán kopaszodó Embury motyója adta meg magát, a basszusból a későbbiekben sokkal kevesebbet hallhattunk, mint szerettük volna. De nyomták kegyetlen intenzitással: a baseball-sapkás, Trouble pólós Tompa üvöltött, ahogy csak bírt, Barker a szerkója mögött – bár minden pillanatban vártam, hogy sürgősségi mentő szállítsa el – mamuttermetét meghazudtolva nyomta halálos pontossággal. Az első két, klasszikussá érett és a talán nem annyira átütő harmadik lemezről játszottak vegyesen, de egy Terrorizer szösszenet erejéig megemlékeztek az alapító atyáról, Jesse Pintadóról is. Épp hogy rájuk hangolódtam, már vége is volt a koncertjüknek, alig negyvenöt percet zenéltek, de annyira sűrűn, energikusan, hogy fel sem tűnt, mennyire elszaladt az idő. Akárcsak Tompa – ki a teremből, átvágva a közönségen. Csak Barker mikrofon elé állása és skandált „Tompa-Tompa" hívószavára jött vissza még egy dal eljátszása végett.

Zeneileg remek, pusztító este volt, de nagyon csúnyán visszaéltek a türelmünkkel. Ha ez nem lenne konstans része a magyar koncerteknek, lehet, többen járnának el a bulikra hétköznap, kánikulában is, és mindenki jobban járna.

 

Hozzászólások 

 
+1 #2 Chino The Hero 2013-07-25 16:48
Én speciel bántam volna, ha kihagyok egy ilyen extrém metal alapvetést - sose lehet tudni, mikor jönnek erre legközelebb. Azért nem került a nagyterembe, mert nem volt rá akkora igény; a szervező így is parázott, h. bukovári lesz a buli. A beszámoló utolsó mondatával maximálisan egyetértek, ilyen szempontból jobbak a Club 202-s bulik, mert ott legalább nagyjából be vannak tartva a pontos kezdések, nem teszik próbára a türelmünket. Továbbá az előtt is értetlenül állok, h. minek kellett zárt ajtók mögött beállnia a főbandának, pláne úgy, h. a beállás több ideig tartott, mint maga a koncert. :( Ha már megtiszteljük őket azzal, h. befizetünk a k..a koncertjükre, legalább ne nézzenek teljesen hülyének...
Idézet
 
 
#1 Zoli 2013-07-25 15:01
Beigazolódott amitől tartottam: kisterem, 40 fok, késői kezdés, rövid program. Hát nem sajnálom, hogy kihagytam.
Nem értem miért nem lehet a "nagyterembe" rakni ilyen bandákat.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.