Shock!

Első énekesnőjének elvesztése, illetve a későbbi tagcserék ellenére mára elképesztő léptékűre, a metál műfajon abszolút túlmutató méretűre nőtt a Nightwish népszerűsége. A folyamat, amely teltházas arénaturnékba torkollott, már rögtön az első, Angels Fall First címre keresztelt nagylemezzel megkezdődött, de valójában a harmadik Wishmaster hozta el az igazi fordulópontot Tuomas Holopainenék életében. Ennek megjelenését követően nem sokkal a zenekar az európai heavy metal színtér élbolyába katapultált. A Wishmaster nemrég, májusban töltötte be a huszonötöt, mi pedig ezen évforduló apropóján elevenítettük fel megszületésének történetét.

A Nightwish ötlete valamikor 1996 júliusában, egy tábortűz körül üldögélve pattant ki a billentyűs Tuomas Holopainen fejéből, aki ekkor még egy másik zenekar, a Nattvindens Gråt tagja volt. Tuomas: „Az a banda nem volt elég nekem, úgy éreztem, nincs elég mozgásterem. A saját dalaimat akartam játszani, a saját muzsikámat. A barátaimmal ültünk egy tábortűz körül, amikor beugrott az ötlet: mi lenne, ha összehoznék egy saját projektet. Ekkor még nem jutott eszembe a Nightwish név, de a koncepció már megvolt: akusztikus gitárra, zongorára, furulyára és énekre akartam hangszerelni éteri, atmoszférikus dalokat. Egyértelmű volt, hogy női énekes kell a bandába, mert akkoriban nagyon rá voltam kattanva a The Gatheringre, a Theatre of Tragedyre meg a The 3rd And The Mortalra. És inspirált az Ulver Kveldssanger lemeze is."

A tábortűzi reveláció után az akkor 20 éves Tuomas, illetve a nála két évvel fiatalabb Emppu Vuorinen megkereste Tarja Turunent, akit a suli legjobb hangjaként ismertek. Teljesen közismert, hogy a később első számú heavy metal dívává előlépő, ekkor mindössze 19 éves Tarja először nem igazán akart kötélnek állni, de a srácok végül csak rábeszélték a csatlakozásra, így még abban az évben, hogy kipattant Tuomas fejéből az ötlet, meg is alakult a Nightwish. Tarja: „Akkoriban a Sibelius Akadémián, Finnország egyetlen zenei egyetemén tanultam, és nagyon komolyan ráfeküdtem a klasszikus zenei tanulmányaimra. Aztán az életem gyökeresen felfordult, amikor a Nightwish és a siker hirtelen megérkezett. De a klasszikus éneklés iránti szenvedélyem mindvégig megmaradt, csak nyilván ez eléggé háttérbe szorult később a zenekar sikerei miatt. Egyáltalán nem hallgattam heavy metalt, egész életemben komolyzenével foglalkoztam. Hogy őszinte legyek, utáltam a metált, amíg meg nem tudtam, mi is az igazából. De rengeteget tanultam az elmúlt években. A dallamos metált, a jó énekesekkel rendelkező bandákat ma már szeretem. Meg a '70-es és '80-as évek hard rock zenéit. Nagyon bírom például a Whitesnake-et." Tuomas: „Az első demót még hármasban, Tarjával és Emppuval készítettük el, és csak utána döntöttünk úgy, hogy beveszünk egy dobost és torzított gitárokra váltunk. Tarja hangjában olyan erő volt, hogy nyugodtan lehetett monumentálisabbra venni a muzsikát."

Emellett az is szerepet játszott a váltásban, hogy a zenekar iránt határozottan érdeklődő Spinefarm kiadó véleménye szerint ebben a formában túl kevés embert érdekeltek volna. A felállás Jukka Nevalainen dobos csatlakozásával vált tehát teljessé, az ő érkezésével pedig összejött az a brigád, ami felvette az első lemezt, és ami egészen Tarja 2005-ös kiebrudalásáig együtt is maradt. Ekkoriban még nem volt játszott basszusgitáros a csapatban, a gitárt és a bőgőt is Emppu kezelte. Az Angels Fall First megjelenését mindössze egy 1996-os akusztikus felvétel – még Jukka nélkül –, illetve a Children Of Bodommal és a Thy Serpenttel közös split lemezen kiadott The Carpenter megjelentetése előzte meg. Tuomas: „Mindannyian ugyanabba az iskolába jártunk. Jukka és Emppu gyerekkori barátok, de Tarja is a mi sulinkban végzett. Anno ő egyáltalán nem volt képben ezekkel a zenékkel, de érdekelte a dolog. Eleinte nem értette, hogyan lehetne a szoprán hangját beilleszteni a metal zenébe, de az első dal elkészülte után már benne sem voltak kérdések."

A lemezszerződés annak köszönhetően jött össze, hogy egy német Nattvindens Gråt-turnén Tumoas megmutatta pár saját dalát a Spinefarm embereinek, akik azonnal ráharaptak a bandára. Tuomas: „Amikor eldöntöttük, hogy torzított gitárokat fogunk használni, felvettünk egy hétszámos demót, és tulajdonképpen ez lett a bemutatkozó lemezünk. 1997 tavaszán készült el, a Spinefarm pedig rögtön ráharapott, így novemberben már ki is jött lemezként, először Finnországban, aztán Németországban is." Az Angels Fall First már világosan mutatta, merre tartanak a finn fiatalok, de azt is be kell látni, hogy tipikus első anyag volt: a koncepció, az ötlet már kristálytisztán létezett Tuomasék fejében, de ekkor még nem sikerült teljes mértékben megvalósítani azt. Az olyan dalok, mint az Elvenpath, a meglepő módon a finn slágerlistán a harmadik helyig emelkedő The Carpenter, a Tutankhamen vagy a címadó viszont világosan mutatták, hogy ha a zenekar kiforrja magát, igazán nagy dolgokra lehetnek képesek.

Tuomas így nyilatkozott az egyik korabeli interjúban: „Hatalmasat robbant a zenekar, az Angels Fall First fogadtatása hihetetlen volt. Volt, ahol még az év lemezének is választották. Teljesen meglepett, hogy felkerültünk a slágerlistára a dance csapatok közé, meg hogy rádiókba hívnak minket. Tudjuk, hogy valami olyat csináltunk, amit mások még nem, de mégis nagyon fiatal, tapasztalatlan csapat vagyunk." Tarja: „A karrierünk elején nehéz volt megérteni, mi minden történik velünk. A siker nagyon hirtelen és gyorsan érkezett és teljesen felborította az életemet. Szerencsére a családom és a barátaim végig mellettem álltak és elfogadták, hogy mostantól sokkal ritkábban láthatnak majd."

A Nightwish tehát úgy lett viszonylag ismert az első lemezzel, hogy ekkor még egyetlen élő fellépés sem állt a hátuk mögött. Míg a legtöbb kezdő zenekar éveket tölt klubozással, a Nightwish úgy került fel odahaza a slágerlistára, hogy sosem léptek még fel közönség előtt. Természetesen az első album megjelenését követően azonnal elkezdtek érkezni a felkérések klubbulikra és fesztiválokra is, első koncertjüket pedig szülővárosukban, Kitee-ben adták 1997. december 31-én. Mivel ekkor még nem volt basszusgitárosuk, Samppa Hirvonen segítette ki őket. A zenekar komolyan fontolgatta később, hogy Samppa állandó tagként is csatlakozzon, végül azonban keresztülhúzta a számításaikat, hogy a basszusgitáros bevonult a finn seregbe. A zenekar addig is gőzerővel dolgozott a folytatáson: hiába jelent meg épp csak a debüt, már 1997 legvégén belekezdtek a kettes anyag megírásába. Ahogy ekkoriban Tuomas fogalmazott: „Már van egy csomó anyagunk a következő albumhoz. Ahogy megvolt az újévi bulink, megyünk kidolgozni őket, aztán terveink szerint nyáron irány a stúdió. Az új albumot nyár végére tervezzük."

Amit pedig Tuomas egyszer a fejébe vett, abból nem enged, így ha a kettes LP nem is jelent meg 1998 nyarának végén, azért még abban az évben, decemberben felkerült a boltok polcaira. És már első hallásra egyértelmű volt, hogy hatalmasat léptek vele előre. Az Oceanbornon a dalok is magasabb színvonalat képviseltek, mint elődjén, de a produkció összességében is más liga volt, mint az Angels Fall First esetében. Szerencsére pedig 1998-ra Tuomas azt is belátta, hogy felesleges erőltetnie az éneklést, rettenetesen hamis hangja ugyanis csak ront a dalokon. Jobb tehát a vokálokat egy az egyben Tarjára bízni. Eddigre a zenekar már ötfős felállásban játszott, hiszen Sami Vänskä állandó basszusgitárosként csatlakozott hozzájuk. 1998-ra minden tag letudta kötelezettségeit a finn honvédelem irányába is, így nem volt akadálya, hogy az Oceanbornnal még magasabb fokozatra kapcsoljanak. Az újévi koncertet követően felléptek még párszor más csapatok, többek között a Marco Hietalát is a soraiban tudó Tarot, illetve a Children Of Bodom előtt is, majd 1998 nyarán stúdióba vonultak.

Az Oceanborn pedig még nagyobbat robbant, mint a bemutatkozó Angels Fall First: a lemez beverekedte magát a finn eladási lista élbolyába, a Sacrament Of Wilderness pedig hetekig vezette a slágerlistát a zenekar hazájában. Ezért, illetve a maxiként később szintén megjelent Walking In The Airért az aranylemezt is bezsebelhették, és természetesen maga az Oceanborn is bearanyozódott. Tuomas: „Már az első album idején úgy gondoltuk, hogy szimfonikus heavy metalt játszunk, klasszikus zenei hatásokkal. Viszont a női ének miatt sokan gótikus bandaként beszéltek rólunk, ami szerintem nem helytálló, annak ellenére, hogy hatottak ránk gót bandák is. Mivel azonban az Angels Fall First óta eltelt két év, érthető, hogy összeértünk, összecsiszolódtunk. Ma keményebb hangzású, technikásabb zenét játszunk, és a produkció is profibb. Az igazi Nightwish hangzáshoz az Oceanborn sokkal közelebb áll, ami nem csoda, hiszen az Angels Fall First eredetileg demónak készült."

Az otthoni, illetve az egyre jelentősebb európai sikernek köszönhetően a szórványos koncertezés után a banda 1999 tavaszán már a Rage előzenekaraként indult Európa-turnéra. Ezt követően még mellékesen megnyerték a finn eurovízió közönségszavazását is a Sleepwalkerrel, közben pedig, 2000 elejétől javában dolgoztak a harmadik nagylemez anyagán. Ahogy közben Tuomas fogalmazott egy interjúban: „Az Oceanborn már 18 hete a finn eladási listán tanyázik, a maxik között pedig három dalunk is fenn van. Őszintén szólva nem tudom, mi a magyarázat erre. Talán jó időben voltunk, jó helyen, olyan muzsikával, ami bár abszolút hagyományos gyökerekkel rendelkezik, mégis valami új, valami eredeti." Tarja: „Számítottunk rá, hogy az albumot komoly figyelem kíséri majd, emiatt volt is bennünk egy kis drukk. Viszont ilyen sikert nem is mertünk remélni. Egy csomó energiát és erőt nyertünk belőle a következő lemezhez."

A banda tehát igazi repülőrajtot vett gyakorlatilag már alakulásakor, ázsiójuk pedig hihetetlen sebességgel, meredeken emelkedett, egészen odáig, hogy mindössze szűk három évvel Tuomas tábortűzi víziójának megszületése után már vezették a finn slágerlistát és Európa-szerte ismerte nevüket a heavy metal underground. A Wishmaster viszont még ezekhez képest is hihetetlen változást jelentett. Ez volt az a lemez, amivel a zenekar egy csapásra kikerült a klubos/előzenekaros státuszból, és vált a következő, közmegegyezéses nagy ígéretté. Ma már világosan tudjuk, hogy a Nightwish be is váltotta a reményeket. A lemez 2000 májusában jelent meg a Spinefarm gondozásában, és hozott némi változást is. Legalábbis Tuomas így vélekedett a korabeli interjúkban, elmondása szerint ugyanis kicsit máshogy közelített ezúttal a dalokhoz, mint korábban: „Az Oceanborn kicsit túl technikás, túl bombasztikus volt, az új anyag valamivel szellősebb, atmoszférikusabb. Több a dalokban az érzelem. Szándékosan fordultunk ebbe az irányba, kifejezett célunk volt ez, és szerintem elég jól is sikerült elérnünk, amit kitűztünk magunk elé." Tarja: „A Wishmaster dalainál leginkább az énekre koncentráltunk. Ha meghallgatod a lemezt, egyértelmű, hogy sokkal több munka van az énekdallamokban, mint korábban, és én is változatosabban énekelek."

Az albumot nyitó She Is My Sin remekül keveri szövegében a romantikát és a fantasy világot, rögtön meg is mutatva, miről beszélt Tarja és Tuomas. Maga a dal abszolút gitárközpontú, karakterét Emppu vastag riffelése adja meg, meg persze Tarja remek énekdallamai. Tarja: „A She Is My Sinhez kapcsolódik egy vicces sztori. Mikor Tuomas anno írta, még nem tudta, hogy egy nő fogja énekelni, így kicsit át kellett írnia a szöveget, nehogy furcsa beszólásokat kapjak a közönségben lévő csajoktól." A kettes The Kinslayer horzsoló gitárjaival egyértelműen a Nightwish addigi legmetálosabb, legsúlyosabb dala. Ebben már nyoma sincs az első tétel néhol kifejezetten légies romantikájának, itt mindent leuralnak a súlyos gitárok. Az elején gyakorlatilag Tarja is egy az egyben énekel rá a riffre, így a gitár és a vokálok egymás hatását erősítik. A középrész pedig egyfajta duett az énekesnő és Ike Vil (ő anno a Babylon Whoresban énekelt sokáig, de az Amorphis egyes lemezein is közreműködött a szövegek végső formába öntésében) szavalása között. A dal szakít a Nightwish-hagyományokkal annyiban, hogy nem fantasy témájú, hanem az 1999. április 20-ei, a Columbine középiskolában történt, tizenhárom diák és egy tanár életét követelő lövöldözés ihlette.

A Come Cover Me igazi power-lírai sláger, rendkívül fogós énekdallamokkal. Érdekessége, hogy ez az egyik dal a háromból a lemezen (a Bare Grace Misery és a Crownless a másik kettő), amit részben Emppu írt. Tarja: „Mindent megbeszélünk egymással. A hangszerelésbe például mindenki beleszól a stúdióban. És természetesen én is úgy interpretálom a dalokat, ahogy nekem jól esik, hiszen a srácok mégsem állhatnak oda, hogy ezt meg azt így vagy úgy énekeljem. Csak magamat tudom adni, de mivel a szövegek Tuomastól érkeznek, szükségem van arra, hogy átbeszéljük őket. Tudnom kell, mi a pontos sztori. Szóval csapatmunka folyik, együtt dolgozunk, de azért Tuomas a mester. Ő a Nightwish dalainak lelke."

A kétlábdobos, az elvágyódást és kalandvágyat megéneklő Wanderlust kapcsán egyértelműen tetten érhető a szimfonikus heavy metal színtér csapatainak, köztük például a honfitárs Startovariusnak hatása is. Tuomas: „Egyértelműen bekövetkezett az elmúlt pár évben egy melodikus metál-áttörés: olyan csapatok szerepelnek a listákon otthon, mint a Gamma Ray vagy a Stratovarius, akiknek a nemzetközi sikere biztos, hogy nekünk is sokat segített." Míg az első négy dal gyakorlatilag a tejes későbbi Tarja-korszakban kirobbanthatatlan koncertfavorit volt, a Two For Tragedy igazi deep cut, amit már akkoriban sem nagyon játszottak. Esa Lehtinen fuvolázására (ő felbukkant az első két albumon is) és Tarja énekére épülő, szomorú darab, egyértelműen ez áll legközelebb Tarja egyházi zenei tanulmányaihoz. Emppu gyönyörű, érzelmekkel teli, a klasszikus hard rock balladák dallamvilágának szellemiségében született szólót is villant benne. Tuomas így vallott dalszerzési módszeréről még a Wishmaster előtti időkben: „Gitárt csak ritkán veszek a kezembe, többnyire szintetizátoron írom a dalokat. Amúgy a szinti sem az elsődleges hangszerem, alapvetően klarinétos vagyok, de zongorázni is tanultam. A zeneiskolát 1992-ben végeztem el, jelenleg pedig kisegítő zenetanárként dolgozom egy középiskolában. De szaxofonoztam is anno egy dzsesszbandában, a katonaság alatt pedig megint csak klarinétoztam."

A címadó talán a zenekar valaha született legemblematikusabb dala, amivel ma is a legtöbben azonosítják őket. Nem is csoda, hiszen minden benne van, ami a Nightwish stílusát jellemzi, ráadásul valóban kiválóan gyúrták össze, népszerűségéhez pedig nyilvánvalóan hozzá tettek a benne felbukkanó A Gyűrűk Ura-utalások is. Tuomas: „Szerintem épp olyan fontos a szöveg, mint a zene. Nagyon szeretem a fantasy-történeteket, és magam is romantikus, fantasztikus meséket akarok elmondani a dalokban. Nálunk nincsenek rejtett üzenetek, elvont jelentések, minden pontosan azt jelenti, amit hallasz. Egyébként nem szeretem magyarázni a szövegeimet, mert mindenki azt hall beléjük, amit akar.″ Tarja: „Nem vagyok nagy fantasy-rajongó, ezért kezdetben voltak is gondjaim a szövegek értelmezésével. Persze kezdetben az éneklés is nehezebb volt, hiszen hozzá kellett szoknom ehhez a világhoz, de ma már minden sokkal egyszerűbb."

A részben szintén Emppu által jegyzett Bare Grace Misery kezdő, hard rockos dallamvilága kissé elüt a többi daltól, de Tarja énekével, illetve Tuomas szintiszőnyegének érkeztével aztán ez is igazi Nightwish-nótává avanzsál, majd jön a Crownless, egy a Wanderlusthoz hasonló, gyors europower-nóta. Ezt a gyönyörű Deep Silent Complete, egy újabb közönségkedvenc követi. Tarja: „Balladákat szeretek a legjobban énekelni, mert ott tudom a legtöbbet adni. Ugyanakkor a hangom eléggé bombasztikus is, így a gyorsabb, erőteljesebb témáinkkal sincsen gondom. Viszont talán a balladákat kicsivel mégis jobban szeretem." A gyönyörű, balladisztikus Dead Boy's Poem önéletrajzi ihletésű, és Tuomas még Shakespeare-től is merített hozzá. A billentyűs által megálmodott halott kisfiú pedig ezután még számtalanszor felbukkant a későbbi Nightwish-lemezek egyes dalaiban. A főhőst az ekkor 15 éves Sam Hardwick személyesítette meg, aki később a Century Child korong Bless The Child és Beauty Of The Beast dalaiban is felbukkant, szintén mint Dead Boy. A dalban, illetve a soron következő FantasMicben egy ötfős férfi kórus is hallható, de leginkább csak a háttérben, azaz inkább a hangulatot erősítik, a fókusz mindvégig Tarján marad.

Az epikus, nyolc perc feletti FantasMicet a Disney különböző meséi ihlették: a szövegben többek között található utalás a Szépség és a szörnyetegre, a Csipkerózsikára, illetve az Oroszlánkirályra is. Maga a dal pedig a későbbi, bombasztikus, maratoni opuszok első előfutára volt, egyben az addigi leghosszabb Nightwish-szerzemény, ismét csak remek fuvolaszólóval Esa Lehtinentől. Tuomas: „Valahogy természetesnek tűnt, hogy írjak egy ilyen hosszú, epikus dalt. Sosem csináltam még ilyesmit korábban, de rengeteg ötletem volt, amiket mind meg akartam valósítani benne, és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Sosem tervezem meg, milyennek kell lennie egy számnak, és ez is teljesen magától született meg. Jöttek az ötletek, én pedig igyekeztem minél jobban összegyúrni őket, így született meg a végeredmény."

A Wishmaster egyes kiadásaira bónuszként feltették még az eurovíziós Sleepwalker különböző mixeit is, de 2000-ben ez a dal tényleg inkább csak extra érdekesség volt, magához a lemezanyaghoz nem sokat adott hozzá. Ugyan ma már egészen máshol tart a Nightwish zeneileg, illetve belső dinamikáját tekintve is, mint huszonöt évvel ezelőtt, az azonban biztos, hogy a Wishmasternél még egyértelműen zenekarként funkcionáltak. Természetesen már ekkor is Tuomas volt a fő kreatív erő a csapatban, azonban a többieknek is lehetőségük volt saját egyéniségüket, elképzeléseiket belevinni az egyes témákba, ami egyértelműen a csapat javára vált. Tuomas itt még nem telepedett rá a zenére, nem nyomta el úgy a többieket, ahogy később sajnos sokszor előfordult: játéka sokszor nem megy túl a hangulaterősítő szőnyegezésen, azaz a maximálisan alá tudta magát rendelni a daloknak, amikor erre volt szükség. A Wishmasteren még nyoma sincs tehát a későbbi, túlburjánzó megalomániának.

A harmadik Nightwish-nagylemez 2000 januárja és márciusa között a Caverock és Finnvox stúdiókban készült, keverését Mikko Karmila, a masterelést pedig Mika Jussila végezte. Miután pedig megjelent, kevesebb mint két óra alatt lett belőle aranylemez, majd további három hétig vezette az albumok eladási listáját Finnországban. Emellett Németországban is óriási sikert aratott, a Rock Hardban például a hónap lemezévé választották. A Rage nyitóbandájaként szerzett rutinnal a hátuk mögött Tuomasék már magabiztosan vághattak bele első saját turnéjukba: headlinerként kezdtek klubozni Európában (a Sinergy és az Eternal Tears Of Sorrow nyitott nekik), sőt, még Dél-Amerikában is adtak néhány koncertet.

Innentől pedig nem volt megállás. 2001-ben megjelent a From Wishes To Eternity koncertanyag, majd a Gary Moore daláról elkeresztelt Over The Hills And Far Away EP, amit ismét csak egyöntetűen imádott szakma és közönség. A csapat lendületét az sem törte meg, hogy még ebben az évben Sami helyére új basszusgitáros, egy bizonyos Marco Hietala érkezett. A szintén szupersikeres Century Child már vele készült el, de ez már egy másik történet.