Egy friss kutatás szerint a peer-to-peer hálózatokban fájlokat cserélő felhasználók átlagosan 30 százalékkal több pénzt is költenek zenékre, mint akik nem élnek a szóban forgó lehetőségekkel. A Columbia Egyetem munkatársai és a Google által közösen elvégzett kutatás az amerikai és a német felhasználókat is vizsgálta, hogy az esetleges kulturális különbségekre is fény derüljön.
Az Egyesült Államokban az átlagos P2P felhasználónak kétezer dalból álló zenei gyűjteményük volt – amiből átlagosan 760-hoz teljesen legálisan, tehát pénzért jutottak hozzá. A hasonló hálózatokat nem használók átlagos gyűjteménye 1300 dalra rúg, amiből 580-at szereztek meg törvényes módon. Vagyis megdőlni látszik az az elmélet, amely szerint a sokat letöltők csak és kizárólag ingyen akarnak zenékhez jutni: a mellékelt ábra szerint ugyan valóban több lopott dal figyel a számítógépükön, ám eközben több pénzt költenek legális zenebeszerzésre is. A kutatáshoz fűzött magyarázat szerint mindennek az húzódik meg a hátterében, hogy a zenehallgatók ízlése a sok letöltés miatt eleve szélesedik, új kedvenceket avatnak, és emiatt hosszabb távon több zenéért hajlandók fizetni is, mint azok, akik nem használják a P2P hálózatokat. Vagyis a nagy illegális letöltők – legalábbis Amerikában... – egyszersmind nagyfogyasztóknak számítanak a legális letöltési rendszereknél is.
A felmérés szerint a felhasználók többsége sem Amerikában, sem Németországban nem támogatja az internetes kalózok utáni komolyabb nyomozásokat a világhálón, ugyanakkor a németek 59 és az amerikaiak 52 százaléka szerint az illegális letöltögetés valamilyen formájú büntetést azért érdemelne. Eközben egyébként a megkérdezettek 80 százaléka úgy gondolja, teljesen elfogadható a szerzői jogi védelem alatt álló kulturális termékek megosztása a családdal, és 60 százalék szerint a barátoknak való továbbadással sincs semmi probléma. 85 százalék ugyanakkor elfogadhatatlannak találja a hasonló anyagok feltöltését valahová általános felhasználás céljából.
