Utolsó repülés címmel mutatta be új szerzeményét a Dystopia. A dal lassan állt össze, de több újdonságot is tartogat.
Tavaly októberben vált teljessé a szegedi Dystopia első magyar nyelvű EP-je, ami az anyanyelv használata mellett számos egyéb zenei újítást is felvonultatott a zenekar korábbi munkásságához képest. A Mesterlövész kislemez mindhárom dalára készült videoklip, ebből kettőben Kárász Zénó színművész hozta a főszerepet. A most megjelent Utolsó repülés című vadonatúj szerzemény szöveges videót kapott, azonban mind a dal, mind a kisfilm tartalmaz egy-egy váratlan fordulatot. „A dal már vagy öt éve létezik, sőt, egy ideje műsoron is van a koncerteken, azonban a végleges formáját csak most nyerte el a megjelenés idejére. Zeneileg Peti egyik riff ötletéből indultunk ki – mondja Vári Gábor énekes/gitáros. – Arra emlékszem, hogy még a régi helyen volt a stúdió (Miracle Sound Szeged), tehát olyan 2020-at írtunk, és felvettünk egy komplett demót, amire fel is ment az ének meg a gitárszóló. Aztán egyszer csak jött egy agymenésünk, és lecseréltük a teljes refrént meg a szólóalapot is. A hangnem nem változott, az eredeti felvételek meg valamiért nagyon működtek, így konkrétan azok szólnak a végleges anyagon is.”
Gábor hozzáteszi: a dal még a társainál is hosszabb utat járt be, mire végleges formát öltött. „Azonban azt is látni kell ebben, hogy a zenekar nem kis metamorfózison esett át az utóbbi években. Egy dal tele szintikkel és szaxofonszólóval konkrétan elképzelhetetlen volt számunkra, akár még a Building Bridges idejében is. A régi módszereinkhez képest iszonyú mennyiségű munkát teszünk bele a dalainkba. Peti szokott azon viccelődni, hogy azért hegesztjük állandóan a számokat, mert nincs kész a következő szöveg, amiben amúgy részben igaza van. Másrészt viszont imádjuk, hogy folyamatosan megnézünk valami új megoldást, szintiket tanulmányozunk, különböző layereket próbálunk ki, és a témák/dinamika/dalszerkezetek terén is egy ilyen felfedező üzemmódban vagyunk. Úgy alkotunk, hogy közben folyamatosan tanulunk is. A dal konkrétan a halálról szól és egy kicsit a lélekvándorlás témakörét is boncolgatja. Egészen konkrétan akkor kezdődött el kicsírázni bennem, amikor Tisza cicám elhunyt. Rengeteg külső és belső változáson kísért végig a macsek, életem legviharosabb korszakában került mellém (amúgy tök véletlenül), igazi bajtársam és barátom lett. Azt hiszem, egy csomó dolgot belesűrítettem a dalba, amit közös utunk ideje alatt az életről tanultam, ez a lélekvándorlós rész meg segített enyhíteni a veszteség fájdalmát.”
A Dystopiával nyáron a Lowland Feszten és az Alpárfeszten már biztosan találkozni lehet majd, és ha minden igaz, nyár végén alakul egy buli a Rakpart 62 hajón Szegeden.
