Tavaly év elején, a korábban egy énekeslánnyal a mikrofon mögött tevékenykedő Wake Up! zenekar romjain alakult az October, melyben a dalnoki posztot az Árnyak egykori frontembere, Molnár Robi tölti be.
Kezdetben Depeche Mode, Mission, U2 és egyéb hasonszőrű bandák dalait játszották a srácok, majd kb. 5 együtt töltött hónap után felvették első négy, közösen szerzett dalukat Töfinél, a Denevér stúdióban.
Saját zenéjét dark-popként definiálja a zenekar, a dark-wave, a brit-pop és a dark rock kereszteződéseként, és ebben igazat is kell adnom nekik, mindenesetre a brit-popot érzem a leghangsúlyosabbnak, sőt néhány helyen alter témák is felbukkannak. A kezdő Elhagyok mindent nótában például a dark jelleget kizárólag Robi jellegzetesen szomorkás hangja képviseli, maga a dal egy jópofa popos dallamra épülő, melodikus refrénnel megtámogatott, finom darab.
A kettes Nincs határ is meglehetősen könnyed, csilingelős pop, Bartha Ildikó ízléses csellózása viszont karakterében tényleg melankolikussá teszi. Robi alakítása nem igazán tetszik itt, bár nem is tudom megmondani, hogy miért, talán más hangfekvést éreznék ehhez a nótához valónak. Picit talán túl hosszú is a dal.
A harmadik Sziget a szívnek kellemes kis darab, és itt jöttem rá, az énekdallamok kire emlékeztetnek! A dús vokálokkal megtámogatott témáról ugyanis beugrott Kowa és a Black-Out is. A dal végén érkező harapósabb témánál viszont érzek kisebb hangzásbeli hiányosságokat, pl. nem elég erőteljesek a gitárok.
A záró Ölelő kezek is szervesen illeszkedik az összképbe, azonban mintha egy-két félrecsúszott hangot is benne felejtettek volna - ez egyébként az egész anyagra igaz - erre kéretik jobban odafigyelni a jövőben!
Mindent összevetve igényes, ízléses hallgatnivaló az October demója; a borongós, hangulatos zenéket kedvelőknek kellemes perceket fog szerezni, és remélhetőleg a csapat záros határidőn belül érkező debütáló nagylemeze sem okoz majd csalódást.
