Shock!

február 18.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Witherfall: A Prelude To Sorrow

witherfall_cTöbbek között az olyasmikért szeretjük annyira csinálni ezt az egészet, mint ami legutóbb a Witherfallnál is megesett. Ugye 2017-ben szépen megdicsértem az amerikai csapat első, Nocturnes And Requiems című albumát, és sajnálkozásomat fejeztem ki a cikkben, amiért Adam Sagan dobos halála, illetve Jake Dreyer gitáros Iced Earth-kapcsolatai miatt nem lesz folytatása. Erre pedig mi történt? Joseph Michael énekes személyesen jelentkezett be a kritika alatt, megköszönte a dicsérő sorokat, és biztosított bennünket, hogy a zenekar megy tovább... Tavaly év végén pedig megjelent a kettes album is, amely minden tekintetben méltó folytatás.

Őszintén örülök, hogy a Century Media meglátta a fantáziát a Witherfallban, ez a fajta muzsika ugyanis hiánycikk a mai kínálatban. Lehet, hogy ez a csapat sosem fog a fesztiválok felső műsorsávjában nyomulni Németországban, mint a Powerwolf vagy a Sabaton, de igenis szükség van olyan bandákra, amelyek ilyen progosabb, modernebb csavarral, ebben a komplexebb, szofisztikáltabb formában játsszák a tradicionális heavy/power metalt. Nyilván az sem véletlen, hogy Warrel Dane tragikus halálát követően a Sanctuary is pont Michaellel nyomott le egy turnét Amerikában, illetve fontolgatja most már a további lépéseket...

megjelenés:
2018
kiadó:
Century Media
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 18 Szavazat )

Ha nem találkoztál volna még a zenekarral, pár nevet azért mondok, akikkel rokonítani lehet őket: a Control Denied, a korai Fates Warning, a klasszikus Psychotic Waltz vagy a Crimson Glory éppúgy beugrik bizonyos témákról, hangulatokról, mint ahogy a sötét atmoszféra miatt a klasszikus King Diamond-lemezek is mindenképpen adják magukat. Sőt, ezen a lemezen szerintem kicsit felerősödött a Sanctuary és a Nevermore nevével fémjelezhető zúzdább, precíziósabb iskola befolyása is, mint ahogyan az már a rövid intró után érkező, 11 perces nyitó eposzban, a We Are Nothingban is kikristályosodik. Ez a tökéletesen felépített, roppant okosan, de főleg lélekkel megírt dal tulajdonképpen mindent el is árul a Witherfallról, ami csak lényeges. Azt a zenekart bizony meg kell becsülni, amelyik képes felesleges zsír nélkülire szabni egy efféle nótát.

Mivel a lemez szegény Adam Sagan életéről és fiatalon bekövetkezett haláláról szól többé-kevésbé konceptuális formában, az A Prelude To Sorrow természetesen nem valami habkönnyű, vidám utazásra viszi a hallgatót. Ha a sötét hangulat nem lenne elegendő, maga a csapat sem kívánja megkönnyíteni az ember dolgát, az album ugyanis minden, csak nem slágergyűjtemény. Vagyis ökölrázós himnuszok itt nincsenek, ezek agyas ritmusokkal, ide-oda tekeredő, furmányos gitár- és dobtémákkal dolgozó, néhol kimondottan kifacsart, cseppet sem hétköznapi énekdallamokkal ellátott, nem ritkán 6-7 perces dalok. Viszont garantáltan meghálálják a törődést. Az első pár hallgatás során elsősorban a lemez töménysége, nyomasztó atmoszférája telepszik rá az emberre, de aztán szépen kinyílik a mű, és beülnek a fülbe az olyan tételek, mint a gyilkosan riffelő Moment Of Silence, a kedvenc Communion Of The Wicked, a nagyon Sanctuary/Nevermore-ízű Shadows, netán a másik nagyeposz Vintage. Az egyéni teljesítmények közül gyakorlatilag mindenkit kiemelhetnék, így nem megyek végig egyenként az összes zenészen, de az például biztos, hogy Michael okos választás Lenny Rutledge részéről is. Rejlik benne sok Warrel is (bár én például egy másik túl korán elment ikon, Midnight hatását dominánsabbnak érzem nála, ha már...), a hangszíne azonban másmilyen, szóval simán lehet vele méltó új fejezetet kezdeni.

Úgy gondolom, ez a lemez nem igényel különösebb kommentárt: ha csak egy kicsit is szereted a komplex metalt, ami még hónapok múlva is tud majd újat mutatni, hatalmas és teljesen ostoba luxus lenne elmenned a mai felhozatalban a Witherfall mellett.

 

Hozzászólások 

 
#9 imi 2019-02-06 15:29
Nos, meg kell hogy kövezzem magam. Elhamarkodtam a véleményemet. Azóta gyakorlatilag mást sem hallgatok. :D
Idézet
 
 
#8 Equinox 2019-02-03 13:13
Na erre akkor beruházunk, de előbb a Noktürnök
Idézet
 
 
#7 Scarecrow 2019-02-01 08:46
Nekem az első lemez jobban tetszett, de amit itt a Vintage-ben produkál az énekes, az elképesztő.
Idézet
 
 
#6 imi 2019-01-31 23:29
kalap szar
Idézet
 
 
#5 ezrrl 2019-01-31 15:27
Nagyon vártam már a rezenciót...köszi Ádám!
... sokat hallgattam(tom) Őket,bárcsak jönnének felénk élőben muzsikálni!
Mivel nekem nagyon hiányzik Chuck Schuldiner,így a Witherfall számomra nagyon kedves helyen van a szívemben mind2 lemezzel.
Idézet
 
 
#4 Draveczki-Ury Ádám 2019-01-31 14:03
Idézet - Xanadu:
Ez még jobb is, mint az első, nem tudok belekötni semmibe, ráadásul ilyen sűrű, rétegzett, mégis érzésekkel teli power metalt manapság senki nem játszik, talán csak a Communic, de ott az ének nem ennyire topkategóriás. Itt a borítótól kezdve a hangzáson át a gitártémákig minden tökéletes! (Kár, hogy a hazai sajtó kb. elhallgatta a megjelenését.)

Ádám, csak kíváncsiságból: számodra mi kellett volna a 10 ponthoz? :)

Lehet, hogy még pár hét ismerkedés, komolyan (ezért került az évvégi listámon is csak a felsorolásba, egyszerűen nem volt időm eleget hallgatni még akkor). Meg az, hogy talán annyira nagyon markáns saját arcéle még nincs a sztorinak, mint a felsorolt hatásaiknak, azzal együtt, hogy zeneileg tényleg nem lehet fogást találni rajtuk.

De amúgy nem kizárt, hogy fél év múlva már azt mondom, lehetett volna tíz.
Idézet
 
 
#3 Xanadu 2019-01-31 13:53
Ez még jobb is, mint az első, nem tudok belekötni semmibe, ráadásul ilyen sűrű, rétegzett, mégis érzésekkel teli power metalt manapság senki nem játszik, talán csak a Communic, de ott az ének nem ennyire topkategóriás. Itt a borítótól kezdve a hangzáson át a gitártémákig minden tökéletes! (Kár, hogy a hazai sajtó kb. elhallgatta a megjelenését.)

Ádám, csak kíváncsiságból: számodra mi kellett volna a 10 ponthoz? :)
Idézet
 
 
#2 The_Sentinel 2019-01-31 08:07
Ja, és végre egy új Kristian Wahlin-borító!
Idézet
 
 
#1 The_Sentinel 2019-01-31 08:06
Nálam 10 pontos. 2018 egyik legjobb és legfontosabb lemeze.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Wendigo - Budapest, Vörös Yuk, 2007. február 24.

 

Wendigo - Budapest, Süss Fel Nap, 2004. november 23.