Shock!

december 13.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Ronnie Atkins: Make It Count

ronnieatkins_cTavaly gyászos hangulatban írtam a Pretty Maids halálos beteg frontemberének One Shot szólólemezéről, és gyakorlatilag biztosra is vettem, hogy – a tragikus körülmények miatt – nem nagyon lesz folytatása. Nagy öröm, hogy végül mégis lett: Ronnie előrehaladott tüdőrákja sajnos adottság és nem várható felépülés belőle, de ha hihetünk a nyilatkozatoknak, a körülményekhez képest aránylag jól van, és azzal tölti napjait, amit a legjobban szeret. Vagyis dalokat ír és énekel. Ennek eredménye a Make It Count.

Nagyon is tetszett a One Shot, ám a maga idejében nehéz szívvel hallgattam, nehéz szívvel írtam meg róla az ismertetőt, számszerűen pedig nem is értékeltem. Érdekes, de a folytatásnál most annak ellenére sincsenek ilyen felemás érzéseim, hogy Ronnie hosszabb távú kilátásai szemernyit sem lettek napfényesebbek. Noha a szövegekben áttételesen és konkrétan is visszaköszön a halál, az elmúlás témája, kissé mintha mégis a helyzettel való végső megbékélés, bölcs beletörődés hatná át a Make It Count dalait: kifejezetten pozitív, reményteljes az összkép, és néha egy-egy sorba persze belefacsarodik a szíved, ha belegondolsz, de gyászlemezről még annyira sincs szó, mint legutóbb.

megjelenés:
2022
kiadó:
Frontiers
pontszám:
8 + 1 /10

Szerinted hány pont?
( 20 Szavazat )

Mindezeket persze elsősorban a szövegek miatt mondom, mert maga a zene teljesen ugyanazon a csapásvonalon mozog, mint legutóbb. Ebben amúgy semmi csoda sincs, hiszen Ronnie újfent a Pretty Maidsből is ismert multihangszeres dalszerző/producer, Chris Laney segítségével rakta össze a dalokat. A lemez tehát most is inkább a hard rockos, néhol egyenesen AOR-os beütésű irányt hozza, nem pedig az anyabanda karcosabb, döngölősebb oldalát. Akárcsak a One Shoton, most is akad egy-két húzósabb, vaskosabb megdörrenésű, ha úgy tetszik, metálosabb tétel, mint például a Rising Tide vagy a Blood Cries Out, de nem ezek dominálják az albumot. Az I've Hurt Myself (By Hurting You) megadallamos nyitása, az ízes, nordikus riffekre ráhúzott Unsung Heroes, a tízpontos refrénnel ellátott Remain To Remind Me, a szövegében talán legegyértelműbben Ronnie helyzetére reflektáló All I Ask Of You vagy a záró Make It Count zongorás fél-lírája sokkal jellemzőbb az anyag egészére.

És ami a legfontosabb, ezúttal is épp olyan meggyőző a végeredmény, mint legutóbb: határozottan erősek a dalok, a napjainkra jellemző dallamos felhozatalban egyértelműen a felsőházba kívánkozik az anyag java. Ronnie énekteljesítménye elsőrangú, a tények ismerete nélkül senki nem mondaná meg, hogy egy halálos beteg ember áll a mikrofonnál, szóval tényleg le a kalappal. A dobsound az én ízlésemnek lehetne egy fokkal testesebb, de ebbe biztosan nem fogok most belekötni, pusztán csak örülök, hogy itt a lemez. Ha „csak" egy sima szólóalbumról beszélnénk, akkor is tetszene, így azonban plusz egy pont is jár Ronnie kitartásáért.

 

Hozzászólások 

 
#1 ma 2022-04-13 16:43
Tényleg jó lett ez az album. Semmi melankólia csak jó dalok. Szüksége is van erre a dallamos rock kedvelőknek, mert eddig elég gyenge a termés idén. (Kissing Dynamite, Magnum, Lionville)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.