Shock!

június 04.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Phil Campbell And The Bastard Sons: The Age Of Absurdity

philcampbell_cBizonyos albumok  már puszta létüknél fogva ellenállnak mindenféle felesleges bölcselkedésnek, mert egyszerűen nincs rajtuk mit magyarázni, nincs rajtuk mit elemezni, agyalogni. A Motörhead eleve egész karrierje során ezt a sallangmentes hozzáállást tűzte zászlajára, és természetesen Phil Campbell is ezt a vonalat viszi tovább saját bandájának első teljes lemezén. Zeneileg persze kicsit más ez a Philt, illetve három fiát, a szintén gitáros Toddot, a basszusgitáros Tyla-t és a dobos Dane-t, valamint Neil Starr énekest soraiban tudó zenekar, mint a trió, de a zene földközelisége, természetessége abszolút rokon.

A bemutatkozó EP bő egy éve nagyjából pontosan jelezte, mire számíthatunk majd az első albumtól, bár azért nem teljesen. A teljes The Age Of Absurdity ismeretében határozottan az a benyomásom, hogy a minialbumnál Phil alighanem szándékosan kerülhette a nagyon direkt Motörhead-áthallásokat. Ott gyakorlatilag egyik dal sem hajazott igazán a nagy elődre, noha a jellegzetes gitárjáték miatt eleve adott a párhuzam – nos, a lemezen azért akadnak konkrétabban motörheades tételek is, de ezzel együtt sincs szó múltból élésről, ez tényleg egy saját lábakon álló, friss sztori. Már a minialbum kapcsán is megemlítettem Slash újkori lemezeinek stílusát, és nem tehetek róla, a csuklóból kivakart, dögösen riffelő, mégis kellően dallamos, emészthető rock'n'rollok hallatán továbbra is a Konspirátorokat érzem a Fattyú Fiak legközelebbi rokonainak. Bár Philék azért nyilván nem pont ugyanúgy és nem pont ugyanazt játsszák, mint Slash és csapata, hiszen modern amerikai rádiós vonal itt például nem nagyon akad, viszont több a tufább, döngölősebb téma, mint ott. De slágvortokban tényleg nem áll messze egymástól a két zenekar.

megjelenés:
2018
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 20 Szavazat )

És itt érkeztünk el ahhoz, amit a bevezetőben írtam, jelesül, hogy ezen túlmenően igazából nem tudok sok értelmeset elmondani a lemezről. Már persze azt leszámítva, hogy nyomd be akár otthon, akár a kocsiban, tekerd fel a hangerőt, és élvezd, ugyanis nem is szól semmi másról az egész. Habár a késői Motörhead stabilan erős teljesítményét sokan hajlamosak voltak kizárólag Lemmynek betudni, aki igazán ismeri a csapatot, pontosan tisztában van vele, hogy Phillel és Mikkey Dee-vel az öreg tökéletes zenei egységet alkotott, ami egyik társ nélkül sem lehetett volna ennyire jó. Campbell pedig itt is fényesen bizonyítja dalszerzői képességeit. Nem állítom, hogy minden nóta egyformán erős (ezért nem is adok magasabb pontszámot), de a többségük az, és a lemez lendülete, jó érzéseket keltő hangulata a maradékot is minden további nélkül elviszi a hátán. Nem váltja meg a világot a lemez, de nincsenek is ilyen szándékai: egyszerűen csak élvezetes hallgatni, mert hangulattól függően felpörget vagy éppen ellazít. Nem állítom, hogy a rockzene kizárólag ennyiről szól, de abban azért eléggé biztos vagyok, hogy valahol mélyen, legbelül ennyi az igazi veleje.

Ha kedvenc dalokat kell kiemelnem, szerintem az olyan húzós súlyosságokat érzi a legjobban a csapat, mint például a Freak Show vagy a Skin And Bones, de hatalmas kedvencem a két percet sem elérő Dropping The Needle seggrázós rock'n'rolljának adrenalinfröccse is. A leglibabőrösebb szólót pedig a bluesos, herflis Dark Days tengelyében ereszti el Phil barátunk, szorosan mögötte a záró, finomra vett Into The Dark futamaival. És talán meglepő, talán nem, de a Welcome To Hell túrásának egyes riffjeiben, illetve a High Rule verzéiben még olyan ízek is visszaköszönnek, amelyeket akár még stoneresnek is titulálhatunk.

Hogy valami negatívumot is említsek, a dobhangzás kicsit puffogós és körvonalazatlan nekem, bár lehet, hogy csak azért, mert Phil gitársoundjához és játékához önkéntelenül is Mikkey földrengető megszólalását társítom. De ez azért bőven nem olyasmi, ami miatt kötözködni kezdenék, ez egy fasza rock'n'roll-album, amit bármikor, bárhol kellemes hallgatni. Élőben pedig alighanem még meggyőzőbbek lesznek szeptemberben a Dürer Kertben.

 

Hozzászólások 

 
+3 #7 Valentin Szilvia 2018-02-25 20:19
Idézet - Bólogató kutya:
Bírom ezt a brigádot!
Technikai észrevétel: cikkbe linkelt 'Barba Negra' elérés szerint a koncert a Dürerben lesz (?)


Jogos, köszi! Javítva.
Idézet
 
 
+1 #6 Bólogató kutya 2018-02-25 20:13
Bírom ezt a brigádot!
Technikai észrevétel: cikkbe linkelt 'Barba Negra' elérés szerint a koncert a Dürerben lesz (?)
Idézet
 
 
+3 #5 AngelRat 2018-02-25 16:15
It's Only Rock'n Roll
Idézet
 
 
-8 #4 Kozma Dávid 2018-02-25 01:43
kabbe te buzi!
Idézet
 
 
+4 #3 notreadam 2018-02-24 17:58
Egyetértek,ez egy teljesen korrekt, kellemesen hallgatható album!
Idézet
 
 
+5 #2 Szőlő 2018-02-24 16:49
Azért....milyen kurva nehéz lehetett felállni Lemmy apánk halála után.... Fülöp mester egy teljesen vállalható cuccot tett le. Tisztelet érte.
Idézet
 
 
+10 #1 Kondi István 2018-02-24 14:53
Nagyon kellemes hallgatni való. Abszolút pozitív csalódás. Kellett már egy ilyen hard rock lemez. Sok helyen egyébként nekem is Slash-ék ugranak be, Neil Starr hangja meg sokszor a Black Stone Cherry-s Chris Robertson-ra emlékeztet (Dark Days pl.). A felsorolt számokon kívül nekem még a Ringleader is kedvenc. A dobsound az elején kicsit engem is zavart, de most már (sokadik hallgatásra) megszoktam. Neil-nek kimondottan jó hangja van, és örülök, hogy Phil nem hagyta abba a Motörhead után. Biztos vagyok benne, hogy Lemmy is elismerően bólogat és kortyolja whiskey-kóláját odafentről. Jól tolják a kis Campbell-ek is :D Remélem nem egy egylemezes zenekar lesz, sok sikert kívánok nekik a továbbiakban!!! Várom a pesti bulit!! :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.