Shock!

március 07.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Nightwish: Endless Forms Most Beautiful

1223nwcÉrdekes utat járt be az elmúlt években a Nightwish, épp ezért előzetesen fogalmam sem volt, mit várhatok az MK 3 verzió első nagylemezétől, az Endless Forms Most Beautiful-tól. Bár az első anyagok idejében kifejezetten szerettem a bandát, nagyjából a Once környékén kezdtem valahogy lemorzsolódni. Mivel sosem voltam die hard Tarja-rajongó, nem is az ikonikus díva eltávolítása okozta a törést, hanem az, hogy egyre inkább úgy éreztem: a csapat zenéje már nem nekem szól. Mindez a minden túlzás nélkül a vásári giccsparádé kategóriába sorolható Imaginaerummal csúcsosodott ki, amivel mindössze annyit sikerült elérniük, hogy végképp a perifériára szorultak nálam. A hiba persze lehet, hogy az én készülékemben van, a csapat csillaga ugyanis az énekesváltás és néhány régi fan kesergésének dacára továbbra is meredeken ívelt felfelé, aminek köszönhetően mára egyértelműen Európa egyik vezető csapatává nőtte ki magát a finn bázisú hatos.

megjelenés:
2015
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 106 Szavazat )

Az újabb frontasszony-csere pikantériáját később az adta, hogy kísértetiesen hasonló körülmények között folyt le, mint annak idején Tarja menesztése, és bár Anette Olzon első körben még roppant diplomatikusan nyilatkozott kirúgásáról, utóbb csak kibújt a szög a zsákból. Érdekes módon azonban, amíg Tarja távozásakor kettészakadt a rajongótábor, ez esetben ilyesmiről szó sem volt, gyakorlatilag mindenki hozsannázva fogadta a vérbeli heavy metal-dominaként érkező Floor Jansent. Marketing szempontból persze tökéletes húzás volt épp őt bevenni, hiszen operás, illetve popos közegből érkező elődeivel szemben Floor maga volt a megtestesült metal amazon, aki nem csak szereti a műfajt, de reputációja (After Forever, Star One, ReVamp, Ayreon satöbbi) is igencsak komoly. A rajongótábor persze már az érkezése utáni első fellépést követően egyöntetűen vigyorgott, az pedig nyilvánvaló volt, hogy ilyen felvezetés után a lemezt is tűkön ülve várják majd.

Tuomaséknak innentől kezdve mindösszesen annyi dolguk volt tehát, hogy csináljanak egy olyan anyagot, amire a fanok kiéheztetett hiénaként vethetik rá magukat. Jelentem, sikerült. Az Endless Forms Most Beautiful ugyanis jó érzékkel merít az újabb Nightwish-cuccok hangulat- és hangzásvilágából (amelyet nagymértékben meghatároz a szintén főállású tagként bevett Troy Donockley népi hangszeres jelenléte), de ugyanakkor egyértelműen vissza is nyúlnak az olyan direktebb korongokhoz, mint például a nagy áttörést hozó Wishmaster. Tökéletes recept, főleg, ha négy ínséges év után, egy eleve feltüzelt és hálisten igencsak népes rajongótábor lesi az ember minden lépését.

Az Endless Forms felépítése is tökéletes, hiszen a nyitó Shudder Before The Beautiful instant sláger: fogós, azonnal ható, a szó szoros értelmében klasszikus Nightwish-darab, csakúgy, mint a harmadikként érkező, a legszebb Nemo-hagyományokat követő Élan vagy a lemez vége felé hallható Alpenglow. De nem maradhatnak el persze a sötétebb, metalosabb darabok sem, mint a marconasága ellenére full sláger címadó, vagy a Marco Hietala szólóénekét és a háttérben némi hörgést is felvonultató Yours Is An Empty Hope. Utóbbiban a zúzós alapriff hatását remekül emelik a monumentális szintitémák, amelyek egyfajta filmzenés vagy még inkább musicales jelleget is adnak a dalnak. Nem újdonság persze ez sem, a csapat boszorkánykonyhájában korábban is születtek hasonló darabok, de még mindig jól áll nekik az ilyesmi. Az Our Decades In The Sun pedig egy szépséges, lírai szerzemény, és Floor ugyanúgy remekel benne, mint az összes többi tételben. Bár a felvezető interjúkban Tuomas azt nyilatkozta, hogy az énekesnő saját magát adja majd a dalokban, azért Tarja szelleme jó néhányszor felsejlik itt-ott. Ms. Jansen kiváló énekesnő, és a magam részéről semmi kivetnivalót sem látok abban, ha a régi Nightwish-rajongók felé is tesznek egy gesztust az efféle megoldásokkal.

A szinte már poposan fogós slágerek és a zúzósabb, de azért szintén kellően ragadós nóták arányát ideális szinten tartva jutunk el a lemez zárásáig, a minden szempontból monumentális, huszonhárom perc fölé kúszó The Greatest Show On Earth-ig. Általában nem vagyok híve az ilyesfajta grandiózus vállalkozásoknak, legalábbis ami a tág értelemben vett klasszikus heavy metal zenéket illeti (egy Spock's Beard például nyilván egészen más tészta), de ez a dal bejön. Maratoni hosszúsága ellenére végig képes fenntartani a figyelmemet, és szerencsére témájának megfelelően (gy.k. az evolúció zanzásítva) kellően változatos is.

Mindössze két szám van a lemezen, amit jobb lett volna lehagyni róla: a My Walden elsősorban Troynak köszönhetően olyannyira műanyag, mintha egy Hevia-szerzemény lenne, a hatperces instrumentalizmus (The Eyes Of The Shrabat Gula) pedig szimplán csak baromi unalmas. A jó dalok azonban így is egyértelműen túlsúlyban vannak, azaz az összességében tizennyolc (!!!) verzióban megjelent Endless Forms Most Beautiful sikeresen szabadult meg a legutóbbi lemezen kissé túlburjánzó vadhajtásoktól. A végeredmény nem más, mint egy maximálisan szórakoztató Nightwish-esszencia, Tuomaséknak pedig most épp egy ilyenre van a legnagyobb szükségük.

A Nightwish július 15-én a Kingdom Of Hegyalja fesztiválon koncertezik. További részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
+4 #59 bogar 2015-04-16 11:18
Idézet - Slaughter90:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Slaughter90:
Nem kell messzire mennünk egyébként.... Elég ha összehasonlítju k az új Nightwish album világméretű kritikáját a mieinkkel... Szerintem elszomorítónak tartom, hogy fél lábbal enyhén a múltban élünk... De ennek ellenére kiszálltam a vitából...

Ez egy 8 pontos, teljesen pozitív kritika, komolyan kérdezem: mikor lennél elégedett?


Érdekel bárkit is ,hogy én mikor lennék elégedett? Nemhinném... Csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy hiteles véleményt akkor tudunk alkotni bármiről is, ha utánajárunk annak mi előzte meg a szóban forgó dolgot/albumot/zenekari tagot...stb.
Tényleg szerentém lezárni ezt a vitát. Mindenesetre köszi mindenki véleményét!


Szerintem érdekel. Azért kérdezték meg. :-)
Idézet
 
 
-2 #58 Slaughter90 2015-04-16 10:38
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Slaughter90:
Nem kell messzire mennünk egyébként.... Elég ha összehasonlítju k az új Nightwish album világméretű kritikáját a mieinkkel... Szerintem elszomorítónak tartom, hogy fél lábbal enyhén a múltban élünk... De ennek ellenére kiszálltam a vitából...

Ez egy 8 pontos, teljesen pozitív kritika, komolyan kérdezem: mikor lennél elégedett?


Érdekel bárkit is ,hogy én mikor lennék elégedett? Nemhinném... Csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy hiteles véleményt akkor tudunk alkotni bármiről is, ha utánajárunk annak mi előzte meg a szóban forgó dolgot/albumot/zenekari tagot...stb.
Tényleg szerentém lezárni ezt a vitát. Mindenesetre köszi mindenki véleményét!
Idézet
 
 
+3 #57 Draveczki-Ury Ádám 2015-04-14 11:53
Idézet - Slaughter90:
Nem kell messzire mennünk egyébként.... Elég ha összehasonlítju k az új Nightwish album világméretű kritikáját a mieinkkel... Szerintem elszomorítónak tartom, hogy fél lábbal enyhén a múltban élünk... De ennek ellenére kiszálltam a vitából...

Ez egy 8 pontos, teljesen pozitív kritika, komolyan kérdezem: mikor lennél elégedett?
Idézet
 
 
-3 #56 Slaughter90 2015-04-14 11:27
Nem kell messzire mennünk egyébként.... Elég ha összehasonlítju k az új Nightwish album világméretű kritikáját a mieinkkel... Szerintem elszomorítónak tartom, hogy fél lábbal enyhén a múltban élünk... De ennek ellenére kiszálltam a vitából...
Idézet
 
 
#55 Slaughter90 2015-04-14 10:59
flegma jelző kapcsán csupán jelezni szerettem volna azt, hogy mi - mint magyar publikum - vagyunk-e elég nyitottak és elismerőek egy ugyanolyan ember munkájára mint mi vagyunk, mellőzve minden nemű előítéletünket? (gondolok itt Tuomas Holopainen-re aki véleményem szerint abszolút neutrálisan látja a dolgokat..) Vajon képesek vagyunk-e túljutni saját korlátainkon, az anyagias dolgokat félretéve és tudásunkkal hozzájárulni egy nemzetközi elismeréshez? Vajon vagyunk-e olyan helyzetben, zenekarilag, hogy kikerülvén a mainstream médiát elnyerjük a nemzetközi hírnevet? Rengeteg ügyes zenekarral kecsegtethetünk , az tény, de úgy érzékelem, hogy nálunk inkább gondolkodásbeli akadályok vannak az újításokkal kapcsolatban... (a kivételeknek tisztelet) de ezen változtatni lehetséges, egyedenként
Idézet
 
 
-1 #54 Slaughter90 2015-04-13 17:51
Flegma? Tényleg érdekelne, miért gondolod ezt?
Érdemes megfigyelnetek azon dokumentum-videókat amiker az együttes az EFMB album kapcsán nyilvánosan kozzétett... természeteszen semmi gondom azon emberekkel akiknek valami miatt csalódtak az új Nightwish albumban... Mindannyian máshogy látjuk a dolgokat ez teljesnen normális... Szerenték kilépni ebből a vitából...
Idézet
 
 
+1 #53 deniro2 2015-04-13 16:19
Szerintem a spotify egy percig sem akadályoz meg benne, hogy lemezeket vegyél...
Én évtizedekig gyűjtögettem a lemezeket, dvd-ket, könyveket, lassan a lakásban nem férünk el tőlük. Itt volt az ideje, hogy felzárkózzak a jelen kor vívmányaihoz, azoknak előnyeivel és hátrányaival együtt.

Idézet - James Smith:
A Spotify elhozta az igényes zenehallgatás halálát. Nemcsak szar a minősége, hanem azt az élvezetet veszi el amikor valaki megvesz egy CD t és a booklet átböngészése ad egy bizonyos feelinget. Bakelitnél meg pláne.

Egyébként az album ezer plusz egy helyen fent van a neten, még Flac formátumban is.

A lemezről megvan a véleményem de azért jár piros pont, hogy nem alacsonyítják le ennyire a zenehallgatás értékét.
Idézet
 
 
#52 James Smith 2015-04-11 23:21
A Spotify elhozta az igényes zenehallgatás halálát. Nemcsak szar a minősége, hanem azt az élvezetet veszi el amikor valaki megvesz egy CD t és a booklet átböngészése ad egy bizonyos feelinget. Bakelitnél meg pláne.

Egyébként az album ezer plusz egy helyen fent van a neten, még Flac formátumban is.

A lemezről megvan a véleményem de azért jár piros pont, hogy nem alacsonyítják le ennyire a zenehallgatás értékét.
Idézet
 
 
+3 #51 deniro2 2015-04-11 01:17
Nem szokásom Nightwisht hallgatni, de a kritika alatt fellángolt vita meghozta a kedvem:)
Amúgy nem volt egyszerű hozzájutni a lemezhez, mert én spotifyozok, de sajnos a Nightwish úgy látszik inkább lemezeket szeretne eladni, úgyhogy az EFMB egyelőre nincs a SF kínálatában. Így kénytelen voltam a virágboltból letölteni, pedig manapság már nem szokásom az ilyesmi...
Szóval, a lényeg, hogy a Wishmaster óta szűz füllel nem olyan rossz lemez ez. Nyilván -ahogy olvasom- tele van a lemez önismétléssel, de ez valószínűleg csak azokat zavarja, akik up to date vannak a zenekarral. Én egyáltalán nem vagyok naprakész Nightwish témában, úgyhogy a csecsemőnek minden vicc új alapon jól elszórakoztam a lemezzel.Igazán nem az én zeném, de egy jó könyv mellé hangulatos hátteret tud nyújtani ez a zene szerintem...
Idézet
 
 
+12 #50 TelekiPál 2015-04-09 15:26
Kocsiban csapattam az új Nightwish-t és inkább azt mondanám, hogy voltak pillanatok, amik elkaptak, de leginkább azt éreztem, mintha az egész lemez Toumas ömnagától megrészegült maszturbálása lenne önmagára.

Az énekesnő káprázatos mit hoz ki azokból a gyakran faékegyszerű témákból, amiket még csak nem is az ő hangjára írtak. Aki hallotta hogyan adja elő Floor a Ghost Love Score-t szerintem egyetért velem, hogy nagyon nem használták ki a hangját, ehhez a lemezhez nem kellett egy ilyen kvalitású énekesnő, simán előadhatta volna Olzon kisasszony is.

Teljesen elment mellettem ez a lemez és nem az a bajom vele, hogy nem egy Wishmaster, vagy egy Century Child, hanem az, hogy egyre nyomasztóbb Toumas túlsúlya a zenekaron. Túlírt, túlcsipkézett, feleslegesen túlcsavart tételek, nem érzem a vezérgondolatot az EFMB mögött, vagy azt a számot ami miatt kifejezetten meg kellett írni / ki kellett adni ezt a lemezt és el nem tudom képzelni, hogy koncerten ezek közül bármelyik tétel megállja a helyét, de majd előadják a régi dalokat, úgyis azok miatt mennek ki a népek. Egy kicsit korán kezd a Nightwish elmetallicásodn i, nem?
Idézet
 
 
+7 #49 Nexavis 2015-04-09 11:36
Nos, 10-15 éve kedvelem őket, jó pár meghallgatás után azt mondanám, hogy pro és kontra is van a véleményeknek létjogosultsága . A lényeg, hogy elsőre még sokkal kielemzőbb az ember, valóban van újrahasznosítás és máshonnan merítés (amúgy jó pár más zenekarnál is, bár a My waldenben pofátlan a Only the broken-heart dallam egy az egyben megismétlése), ugyanakkor sokszor egyszerűen magával ragadnak a dallamok és teljesen a hatása alá kerülök (nyilván nem figyelem melyik kedvenc NW-slágerem köszön vissza félig). Floor hangja számomra jobb, mint Anette-é, talán az eddigi legváltozatosab b,Tarját meg már biztos, hogy unnám, kicsit azért túljátszotta az operás hangzást. Az "írkedés" néha nem odaillő, a gitár több kicsivel, mint az előzőekben. Ötlet van, amivel többet is lehetett volna kezdeni. Az pedig tökre nem igaz, hogy nincs mondanivalója, ebben az egyben szerintem viszi a prímet az összes album előtt, nagyon is koncepcionális, más kérdés, hogy szerintem a legtöbb fant hidegen hagyja Steve Hawking, Carl Sagan vagy Dawkins elmélkedése, de számomra témába vág és nagyszerű ötletnek tartom a tudomány nagy kérdéseiről a művészet nyelvén beszélni. Persze az nem ártana, ha Tamás bátya visszavenne az arcából, lehetne átgondoltabban, kreatívabban megvalósítani a dolgokat, és a későbbiekben akár Jansent is bevonni a dalszerzésbe (volt ilyen az NW-nél, hogy nőt odaengedtek ilyenhez?). Röviden: 1. rész operakórusos rész (némi Epica-áthallás?) jó, amúgy a szám 3-as, Weak Fantasy kedvenc, Élan elmegy, Empty Hope jó, Endless..töltelékszám, Our Decades..szép szerelmes szám (bár tudom, hogy tökre másról szól), Walden nem igazi, Alpenglow oldschool NW-hangzás, Greatest Show..első 12 perc végig fenntartja a figyelmet, van minden, lassú, gyors, szimfó, gitár, énekek, 3 féle jól kibontott vezérdallam, de az utolsó 3 perc már felesleges. Sokaknak nagy szám, (nekem is) hogy végre-valahára új album van, szerintem erre rá is játszanak (tizenféle verzió).
Idézet
 
 
#48 senkise 2015-04-08 21:14
Idézet - theli:
senkise, ebbe egy picit belekeveredtél


Úgy véled? Én nem ;)
Idézet
 
 
-1 #47 theli 2015-04-08 17:36
senkise, ebbe egy picit belekeveredtél
Idézet
 
 
#46 James Smith 2015-04-08 17:33
Meghallgattam az albumot sokadjára és lehetne az a címe, hogy Tuomas and Friends.

Nem tudom, hogy igaz-e de például az előző album felvétele egymillió eurót emésztett fel. Szerintem ez most se sokkal kevesebb. Erről mit tudtok?
Idézet
 
 
-1 #45 senkise 2015-04-07 20:40
Érdekes a Puccini tényleg megy neki, viszont a NW-ben egészen más hangképzési technikát használ, a harsány, erőteljes ének helyett sokszor a magasabb tartományokban inkább ellágyul a hangja. Ezek szerint ez szándékos, pedig szerintem a régi dalokból is elveszik valami ez miatt. Nekem legalábbis jobban bejönne ha inkább dögöt rakna bele, dehát sajnálatos módon még mindig nem személyesen nekem énekel, hanem Tamás bácsinak :)


Idézet - Assassin:
Idézet - senkise:
Örülök, hogy van aki egyetért velem, miszerint Floor hangi adottságai kevésnek bizonyulnak a Nightwish-hez..


Puccinit lazán hozza, nem Floor-ral van a baj,
https://www.youtube.com/watch?v=UeTyAZtV5wI

inkább...

Idézet - senkise:
... a művész úr motivációs hullámvölgybe kerülésének szummája eredményezte a fentebb kritizált produktum átütő erejének hiányát.


Bezony ám. Tuomas minden jel szerint kezd kifogyni a motivációból, lassan elkanyarodik a metaltól, és inkább filmzenében gondolkodik. A gitárt visszaminősítet te reszelő ritmushangszerr é és saját régi szimfonikus sablonjait próbálja kicsit átfazonírozva újra eladni. Persze gyatrább minőségben. :(

Minden jel szerint elfogyott a Nightwish. Tuomast nem nagyon motiválja semmi. Talán mostanra fogyott el a Múzsa inspiráló ereje.

Ennek ellenére a régi dalokért megnézzük őket Hegyalján. :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.