Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Lunatic Asylum: Insanity

A Lunatic Asylum Darkened című anyagáról is nekem volt szerencsém írni, és akkoriban valami olyasmit vontam le végső konklúzióként, hogy a potenciál megvan a csapatban, épp csak bátrabban kéne nyúlni a didgeridoohoz, illetve kerekebb nótákra lenne szükség. (Merthogy a Lunatic Asylum érdekessége az ausztrál hangszer, melyet vajmi kevesen használnak hazánkban.) Úgy látszik, a srácok megfogadták a tanácsomat, az Insanity ugyanis köröket ver előző anyagukra!

megjelenés:
2009
kiadó:
szerzői kiadás
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

Az erősen Poe világát idéző borító eleve ad egy meglehetősen nyomasztó atmoszférát, amihez tökéletesen passzol a muzsika is. Az már a nyitó Eat Myself első hangjainál világossá vált, hogy jókorát módosítottak a srácok a zenei irányvonalon, iszonyat kattant muzsikát rejt ugyanis az Insanity. Igazából nem is tudnám mihez hasonlítani, totál borult az egész, talán a Crisis párhuzam a leginkább helytálló, és ezt a vonalat erősíti Szabó András és Pál-Kovács Zsuzsanna vokalizálása is, akik olyasmi elmebeteg énektémákat pakoltak a negyedórás korongra, mint Karen Crisis szokott volt legjobb pillanataiban. Zsuzsi ennek ellenére azonban még mindig gyenge pont a zenében. Mikor András alá vokalizál, azzal nincs semmi baj, azonban a szólórészei roppant vérszegények és hamiskásak néhol. Picit talán Lívia Zitára, a King Diamond utolsó lemezein hallható énekesnő orgánumára hasonlít, tehát egy nagyon magas, vékony énekhanggal van dolgunk, melyhez azonban kellő magabiztosság és technika sajnos nem párosul.

A zene sokszínűségét mutatja, hogy míg a The Psychic-ben a didgeridoot kombinálják a törzsi ritmusokkal, és totál elmebeteg vokalizálással, addig a Shades of Grey-ben Meshuggah-szerű tört riffelés is hallható, meg egy nagy adag málházós doom is, egyszóval a csapat bárhonnan szívesen merít, amit csak még izgalmasabbá tesz a didgeridoo.

Összességében roppant nehéz muzsikát nyomat a Lunatic Asylum, a kraft azonban annak ellenére megvan bennük, hogy még mindig nem érzem száz százalékig kiforrottnak a stílusukat. Saját arcát megtalálta már a csapat, a dalokon azonban van még mit csiszolni. Az viszont tisztán látszik, hogy már most is egyedi, különleges zenét játszanak, ami nagy szó. Drukkolok!

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Wackor - Budapest, Kultiplex, 2005. október 8.