Shock!

február 21.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Dying Fetus: Make Them Beg For Death

dyingfetus_cMegoszlanak a vélemények, hogy vajon lehet-e, kell-e egyáltalán újat mutatni 2023-ban a metálban, vagy már mindent eljátszottak, és úgysem ez a lényeg, hanem az érzés, a dalok meg a többi. A Dying Fetus válasza elég egyértelmű, hiszen a marylandi trió mindig is megelégedett a maga sajátos értelmezésű, azonnal felismerhető death metaljával. Amikor pedig szembesülök vele, hogy valaki kilencedik nekifutásra, egy meglehetősen zárt zenei világban is képes olyan szintű albumot letenni az asztalra, mint a Make Them Beg For Death, tulajdonképpen hajlok rá, hogy igazuk lehet. Vagy legalábbis, hogy övék az egyik lehetséges igazság.

John Gallagherék persze mindig is bivalyerős lemezeket készítettek, ezúttal azonban valahogy extrán jót tett nekik a rekordhosszúságú szünet, és olyan szinten topra tették a dalokat, hogy muszáj megsüvegelnem az anyag lényegre törő, üresjáratoktól mentes, magát hallgattató megközelítését. Persze nem tesz rosszat az összképnek, hogy a Make Them Beg For Death emellett jó negyedórával rövidebb is az előző Wrong One To Fuck With lemeznél. Szó se róla, az az anyag is tetszett, de nekem egyvégtében hallgatva kicsit sok volt a jóból. Most nem érzek ilyet, ez a 37 perc teljesen ideális ebből a szempontból.

megjelenés:
2023
kiadó:
Relapse
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 26 Szavazat )

Tulajdonképpen már a nyomasztó, taszító, aberrált, mégis tekintetet vonzó slasherhorroros borító is mindent elárul az új Dying Fetusról a maga naturalisztikus voltában. Nem igazán kedvelem a véres-belezős irányt, ez a csapat azonban valahogy realisztikusabban képes tálalni az ilyesmit, mint számos pályatárs, emiatt pedig helyből teljesen másképp nyomasztóak, mint a többség. Képregényes gore-orgia helyett utcaszagúbb az összkép, és ahogy egy Ed Geinről vagy Ted Bundyról szóló, tényszerű ívet húzó dokumentumfilm is milliószor ijesztőbb, mint a sokezredik zombis horror, ahol térdig járunk a zsigerekben, úgy itt is magasabb a hatásfok. Mint ahogy a Dying Fetusnál misztikus, természetfeletti, okkult sötétségről sincs szó – elvégre akármilyen elképzelt pokoli víziónál meg sátáni szertartásnál zavarba ejtőbb belegondolni, vajon mit rejthet a mindig udvariasan köszönő, de kissé furcsa kisugárzású szomszéd furgonjának raktere vagy pincéje, és azt sem szeretnéd tudni, mit találnál a keresési előzményei között.

Zeneileg a csapat mindig is a death metal egy groove-osabb, modernebb, földközelibb értelmezésében utazott mondjuk az irányzat elsővonalas amerikai pionírjaihoz képest. Most sincs ez másképp, és ahogy említettem, ezúttal maradéktalanul sikerült lenyesniük (...) a felesleges zsírt a dalokról. Komplex, technikás és hiperintenzív, mégis ragadós témákkal pakolták tele a lemezt: a másodikként érkező, atomsúlyos középtempókkal operáló, elvetemült Compulsion For Crueltyre, az ízesen melodikus szólóbetéttel ellátott Feast Of Ashesre, az Unbridled Fury robbanóan groove-os riffjeire vagy a When The Trend Ends lánctalpas betonozására már egyetlen hallgatás után is simán Dying Fetus-klasszikusként emlékszik vissza a hallgató. De ugyanígy a két percet sem karcoló Throw Them In The Vanben is mindent megkapunk, ami csak fontos ennél a csapatnál.

Gallagher mély, bugyborékoló bömbölése és Sean Beasley középfekvésű hörgése szokás szerint jól kiegészíti egymást, Trey Williams dobjátéka emberfeletti, és a hangzás is pont olyan, amilyet manapság elvárhatunk egy irgalmatlan death metal lemeztől. Nem hoz újat a Dying Fetus ezen az albumon, de kíméletlenül lecsavarják mindenki fejét – nem lehet kérdéses, hogy brutál vonalon az év egyik abszolút csúcsteljesítménye a Make Them Beg For Death.

 

Hozzászólások 

 
#17 ProgFan 2024-02-12 14:21
Ezt végül is idén pótoltam, már első hallgatásra is elég komolyan vehető anyagnak bizonyult. De úgy 2-3. hallgatás után már mindennap szinte bekerült a lejátszóba.
Fogós, technikás és súlyos anyag, tele death metal slágerrel és megjegyezhető dallammal. Valahogy így kell kiadni egy old school anyagot, hogy friss maradjon és sose keltse azt az érzést, hogy ezt már hallottuk valahol. A hangzás pedig egyenesen tökéletes.

Nálam 9,5/10, csak mert azért a Terrasite is elég erősre sikerült és kb. ez az 2 album fej-fej mellett végzett death metal vonalon nálam tavalyról.

Várom őket is koncertre, jó lett volna a Decapitated-del együtt jönnek, de ha velük is érkezik a közeljövőben valami hasonlóan erős csomag akkor semmi ok nem lesz a panaszra.(másik sem gyenge az Incantation-nal)
Idézet
 
 
#16 Sinisterelnök 2024-02-10 11:01
Ez a lemez oda-vissza meghágott a vasárnapi mise után.
Idézet
 
 
#15 Yozef 2023-10-24 17:25
Tényleg elképesztő ez a lemez! Öröm hallgatni, amellett, hogy brutális, tele van megjegyezhető témákkal, a dobjáték hihetetlen. Mielőtt valaki majd ideírja, hogy mindig ugyanazt csinálják, annak szólok, hogy a DF- nek saját stílusa van és ezen belül bőven változatosak.
Ami a lényeg: én imádom Őket, a többi nem számít.
Idézet
 
 
#14 Kiss Tamás 2023-10-20 10:41
Én elfogult vagyok a Dying Fetus-szal szemben. Amikor megkérdezték a metálos ismerőseim, hogy mit szólok az új albumukhoz, csak annyit mondtam: A szokásos! Újra irányt mutattak a teljes mezőnynek!
Idézet
 
 
#13 Equinox 2023-10-19 17:54
Nekem is nagyon tetszik, érdekes módon én a monolitikusan hosszú Wrong One-nal kezdtem (a címadó hibátlan), és nagyon tetszett. Ott is minden számnak karaktere van. Itt még el kell váljon minden, de jó úton halad.
Idézet
 
 
#12 Acélfotel 2023-10-19 17:19
Én nem bántam, hogy korábban gyakoriak voltak az 5-6
perces dalok, de ezek a tömörebb kicsit talán egyszerűbb
számok is bejönnek. Az év egyik death metal albuma.
Idézet
 
 
#11 Chris92 2023-10-19 12:18
Trendek jönnek, mennek, de az ilyen elit metálbandákra mint a DF mindíg lehet számítani. Elképesztően intenzív, agyas, tüskés brutalitás, simán az egyik legjobb lemezük lett egy amúgy is betonerős mezőnyben és évben.
Idézet
 
 
#10 horse 2023-10-19 12:02
A témához: végighallgattam , kegyetlen jó!
Idézet
 
 
#9 horse 2023-10-19 12:02
Idézet - hároméves férfi:
De vajon mit szól ehhez Steve Wilson?


Szerintem neki bejön, csak titkolja. :)
Idézet
 
 
#8 hároméves férfi 2023-10-19 11:27
De vajon mit szól ehhez Steve Wilson?
Idézet
 
 
#7 Rcooley 2023-10-19 11:25
Death metal felhozatalból nem lehet panasz mostanság, ráadásul jobbnál jobb anyagokkal vagyunk ellátva. A Cryptopsy új albumáról is jó lenne olvasni.
Idézet
 
 
#6 Tokár Ádám 2023-10-19 10:47
"a csapat mindig is a death metal egy groove-osabb, modernebb, földközelibb értelmezésében utazott mondjuk az irányzat elsővonalas amerikai pionírjaihoz képest. "

Ez a groove-osság tényleg jellemző rájuk. Néhány dalukra kb. táncolni lehetne, olyan ritmusuk, húzásuk van. Néha még egy kis hardcore punk ízt is érezni lehet (Throw Them In The Van!)

Ezeket a "fűszerezéseket" pedig mindig olyan tökéletesen adagolják hogy soha nem mennek a brutalitás rovására, sőt! Az év death metal lemeze nálam.
Idézet
 
 
#5 Edward_Richtofen 2023-10-19 10:15
A kritika hatására meghallgattam, ez tényleg kibaszott jó. A Wrong Onet nem szerettem, a Reign Supremet nagyon, ez most első pár hallásra még jobbnak is tűnik.
Idézet
 
 
#4 Jézuska 2023-10-19 09:56
Zseniálisan fogalmazta meg Ádám a DF hangulatának lényegét a slasher, már-már groteszk és a legtöbbször inkább röhejes egyéb zenenekarok szövegei és design-elemeivel szemben, én is épp így látom, csak én nem tudtam volna megfogalmazni ennyire jól dokumentáltan, realisztikusan, már-már szinte költőien. Szerencsére azért írja ő a cikket és nem én.
Az album pedig odabasz meg vissza zeneileg.
Idézet
 
 
#3 Rot 2023-10-19 08:36
Na végre! Már vártam,hogy írjanak itt is erről a lemezről. Nekem a Dying Fetus az abszolút csúcs a műfajban, leginkább az ő világukkal tudok azonosulni. Nagyon vártam ezt a lemezt és abszolút a maximumot hozta. Simán 100%- ot mondanék de az Undulating Carnage végén az a szóló nem jött be. Emiatt csak 99,99%. Durva,hogy 50 évesen is ekkorát tudnak robbantani. Az pedig egyértelműen a dalszerzői tehetségesüket jelzi, hogy első hallásra jól megkülönbözteth etők dalok és rögtön bevésődnek emlékezetes pillanatok. Az előző lemezre ez nem volt igaz. Az egy kicsit egysíkúbb szerintem.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Watch My Dying - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont, 2007. március 23.