A négy arcból álló budapesti C.A.F.B. 14 számos albuma laza, feelinges zenét tartalmaz. Sok a dallam, fontosak az ironikus szövegek, melyek különböző súlyos témákat taglalnak. A negatív érzés az uralkodó. Greg énekhangja igazán "rock and rollos", durva, reszelős. Mint köztudott, mindenki Lukácséhoz (TCS) hasonlítgatja, de azért van különbség.
A basszgitáros Sütő Laja viszont még nem itta el teljesen a hangját, ezért egy fokkal higgadtabb az éneke és a dallamai. A mjúzik hangulatos, Therapy? -hatású zajadag, de szerencsére az egyéniség sem hiányzik. Jónéhány elszállós szinti- és gitárrész is felfeezhető, tele enyhén depressziós érzelmekkel. Az Engedj be! hangszerelése például kurvára bejött nekem a cselló szerepeltetésével, és a további dalok világa is élvezetes. Mindig is díjaztam a jó ötleteket és a nehezen behatárolható zenéket. Az utolsó nótában megszólal a legendás Szamárinduló is, ha-ha!
És bár elsősorban death/black metalban vagyok otthon, néha kell 1-1 ilyen más műfajú banda is. Ide a végére már csak annyit, hogy jó lenne, ha a dob kicsit brutkóbb hangzást kapna a következő anyagon. A többi O.K.!
