Sokat a Mooters zenekarról sem lehet megtudni azon kívül, hogy blues/hard rock jellegű zenével igyekeznek megnyerni az arra érdemeseket, 2013-ban alakultak, felvettek egy kislemezt, és határozottan nemzetközinek tűnő a csapat tagsága. Mégpedig így: Mike Gotthard feat. Danny Szebenyi, bővebben kibontva: Mike Gotthard - gitár, Szebényi Dániel - ének, billentyű, Kovács Dávid - basszusgitár, Szumper Ákos - dob. Esetükben a zene önmagáért beszél, és nekünk abban a szerencsében volt részünk, hogy nem csak az alább belinkelt dalt hallhattuk, hanem az egész EP-t.
Valentin Szilvia: Bluesos hard rock itthonról, amire nem mondanád meg, hogy magyar. Szebényi Dániel neve nem lehet ismeretlen a hard rock közeliek számára, de itt most az is kiderül róla, hogy a hangjával is tud bánni, ráadásul fazonra is belőtte magát a hetvenes évekbe. Karcos, füstös zene, a '70-es éveknek megfelelő formában. Kiváló bemutatkozás, egy hazai Glenn Hughes koncert előtt jobbat el sem tudnék képzelni.
Bertli Zoli: Ha a Save Me-t a számot a Jazzyn hallom egyik alkalommal, nem mondanám meg, hogy magyar, nagyon jó a hangulata, mindenből annyi van benne, amennyi kell. A gitáros a vibratóján finomíthatna, ám az összkép nagyon kellemes.
Draveczki-Ury Ádám: Bluesos hard rock Szebényi Dánieltől (H.A.R.D., Griff, Phoenix Files stb.) Glenn Hughes, Gary Moore és egyéb hasonló nagyságok nyomdokain. Ebben a stílusban alapvetően mindent eljátszottak már, amit csak lehetett, de éppen mert valamikor többé-kevésbé mindenki hallgatott ilyesmit, nem is igazán lehet vele mellélőni, ha megfelelő módon tálalják. Márpedig a Mooters ízlésesen rakja elénk a jól ismert paneleket, és Dani is meglepően jól énekel, talán egyedül a magasak tűnnek még természetellenesnek itt-ott. De összességében kíváncsian várom, mi sül ki ebből a sztoriból, ez eddig abszolút ígéretes: nem csak a csapásvonal jó, hanem a megvalósítás is klappol.
Nagy Andor: Bluesos hard rock hazulról, Szebényi Danitól, akiről nem írom le, hogy honnan kell, hogy ismerős legyen, a többiek úgyis megteszik helyettem. Kifejezetten jóféle, feelinges muzsika, amitől szinte hallod, ahogy nő a szakáll az álladon. Alapvetően ennél egy fokkal piszkosabb blues rockhoz szoktam, de ha Glenn Hughest szereted (mint ahogy egyébként én is), ezt is szeretni fogod.
Mooters facebook
