A zentai Jane Dark már harmadik nagylemezével rukkolt elő, amelyet Győri Norbert gitáros/énekes juttatott el hozzánk, aki egyben az Ashen Epitaphban is játszik. A csapatot rajta kívül Deák Árpád basszer/gitáros/énekes és Szabó Endre dobos alkotja, és az albumnak nem várható fizikai formátuma, ellenben ingyen és bérmentve meghallgatható a csapat bandcampes oldalán két elődjével együtt. Mi is meghallgattuk.
Valentin Szilvia: Elromlott vízvezetéket imitáló bugyogással, mosolygásra késztető riffekkel, a ’90-es éveket idéző dobgéppel és ennek megfelelő otthoni hangzással támad a Jane Dark. Demónak akkoriban még elment volna ebből két-három dal, kicsit kevesebb, de értelmesebben összerakott témával, de 2014-ben maximum a borítót lehet értékelni, a zenét csak a notórius kazettagyűjtögetők fogják kedvelni.
Draveczki-Ury Ádám: A Jane Dark eltökélt csapat, ez elég nyilvánvaló, és az ilyesmit muszáj is értékelni, viszont ez itt most ismét az az eset, amikor enyhe költői túlzásnak érzem az „album” és „nagylemez” kifejezéseket. A zenekar death metalos alapokból építkezik, de felbukkannak náluk thrashes és modernebb, groove-osabb brutál hatások is, viszont egyelőre még vastagon demós szintet hoznak: a gitárok ugyan elég masszívan döngetnek, de a dob borzalmasan szól, és mint tudjuk, ha ez a helyzet, minden borul. A hangszeres játékon meg az „éneken” is bőven lehet még fejleszteni, és különösebben a dalokat sem nevezném kiérleltnek. Akadnak jó ötletek az anyagban – súlyos, elkapott riffek, hangulatos átkötések –, de a produkció összességében még semmiképp sincs kész. Ettől függetlenül hosszabb távon lehet még ebből valami, szóval sok sikert nekik.
