Shock!

december 06.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

The Dead Daisies, Beasto Blanco, Mike Tramp - Budapest, 2024. november 15.

Nemrégiben, az Accept és Phil Campbell koncertje kapcsán hazajáró lelkekről írtam, és tulajdonképpen azt a bevezetőt akár át is lehetne másolni ide. A The Dead Daisies ugyanis szűk egy évvel legutóbbi koncertje után ismét Budapesten játszott, meg sem tudom mondani, immáron hányadszorra. És bár koncertjeik olyan drasztikusan azért sosem különböznek egymástól, kétségtelenül igazi, hogy egytől-egyig hibátlan, pozitív energiával feltöltő rock′n′roll élményt nyújtanak, ezért továbbra is van rájuk igény. Meg lesz jövőre is, ha (amikor) megint jönnek. Bónuszként most egy kifejezetten erős csomag főzenekaraként érkeztek, hiszen előttük a White Lionnal anno rocksztárságig emelkedett Mike Tramp és a Freak Of Nature-ben anno vele már egyszer társult Marcus Nand által alkotott duó, illetve az Alice Cooper lányát, Calicót, meg Chuck Garricet is soraiban tudó Beasto Blanco nyitott.

thedeaddaisies_2

időpont:
2024. november 15.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Red Stage
Neked hogy tetszett?
( 17 Szavazat )

Ez így egy minden szempontból izgalmas, erős pakk, legalábbis papíron, Mike Tramp ugyanis a neve alatt futó produkcióval két perc alatt hazavágta a lelkesedésemet, sőt, elérte, hogy a szekunder szégyenérzet miatt majdnem kimeneküljek a sátorból. Tavaly, a The Quireboysban szebb napokat is látott Spike produkciója kapcsán volt oka minden szemtanúnak a feszengésre, most pedig Trampék „koncertje" miatt, ami tényleg iskolapéldája volt annak, hogyan kell lealacsonyítani, illetve fillérekért kiárusítani valakinek a saját zenei örökségét. Nem néztem utána a formációnak a buli előtt, így arra gondoltam, egyfajta akusztikus koncertet adnak majd, ahol Tramp éneke alá két hathúrossal szolgáltatják a muzsikát. Ehhez képest volt „ritmusszekció" is: háromforintos, gépről érkező zenei alapok, tényleg olyan primitív szinten, amilyen harminc éve is elérhető volt a legolcsóbb Casio gyerekszintik alapbeállításai között. Aztán persze a negyedik szám után ez is beszart, Trampék meg vakarták a fejüket a színpadon, hogyan leheljenek életet a technikába. Innentől viszont legalább értelmezhető volt a dolog, ugyanis amíg Nand a színpad szélén guggolva molyolt a cuccon, addig Tramp spontán, egy szál gitárral belekezdett a Knockin' On Heaven's Doorba, majd a Rockin' In The Free Worldbe, én meg ekkor már végképp nem értettem, miért nem ilyen az egész buli. A két figurának voltak korábban teljes zenekaros fellépései is, és oké, hogy sokba kerül utaztatni mindenkit, de fel nem foghatom, minek kell ilyen igénytelen gépi alapokkal a legszarabb bazári giccs színvonalára silányítani az előadást. Mivel a cucc betegségeit nem sikerült meggyógyítani, így rövidített, összesen öt White Lion-dalt felvonultató programot játszottak, de ebből élvezhetőnek kizárólag a legutolsó, kíséretmentes When The Children Cry balladát nevezném.

miketramp_1

Bár a Beasto Blanco kapcsán elméletileg Calico Cooper a húzónév, egy perc alatt kiderült, hogy ez itt Chuck Garric bandája, ahol Ms. Cooper igazából másodhegedűs, illetve sokszor inkább háttérvokalista, táncos és színpadi előadó, mint frontember. A gitározás mellett a szólóének többségéért is Chuck felelt, míg a Machine Girl művésznéven futó, öltözékében a Mad Max világát egy neandervölgyi ősasszony megjelenésével ötvöző Calico főként alávokálozott, illetve hozta azt a teátrális színpadi előadásmódot, amit nyilvánvalóan otthonról tanult el. És tulajdonképpen a hangterjedelmét is a fatertól örökölte, azaz ő sem sokoktávos hangszálakrobata, de igazából jól sáfárkodik azzal, amije van. Kisebb hátrányt jelentett viszont, hogy Garric erős, reszelős orgánuma mellett Calicót kicsit talán túl halkra keverték, így sokszor beleveszett a masszába. De aztán a buli közepén elővezetett apu-feldolgozás, a Feed My Frankenstein alatt nagyjából helyreálltak az arányok, megérkeztek az addig jobbára hiányolt gitárok és Calico énekét is feljebb tolták. Az ezt követő két számot aztán úgy osztották fel, hogy a Machine Girlt többnyire Calico énekelte szólóban, a Honey-t meg Chuck tök egyedül. Alapvetően túl sok izgalmat nem rejt ez a modernebb köntösbe öltöztetett, popos megközelítésű metálzene, de aki szereti mondjuk Rob Zombie dolgait vagy Alice-től a Brutal Planet/Dragontown-korszakot, annak érdekes lehet. Koncerten pedig kifejezetten szórakoztatóak.

beastoblanco_1

Doug Aldrich rákos megbetegedése miatt, ha remélhetőleg csak rövid időre is, de egyelőre igazoltan távol van, így a The Dead Daisiesbe az a Reb Beach ugrott be, aki amellett, hogy a Wingerben tett le nagyon komoly dolgokat az asztalra, sokáig együtt is muzsikált Douggal a Whitesnake-ben. Szóval jött egy újabb Whitesnake-arc, de egyúttal távozott is egy másik, hiszen a tavalyi buli óta már megint nincs Brian Tichy és megint van Tommy Clufetos. Egy kiváló dobos újra ment, egy másik meg (vissza)jött, hogy Corabi szavaival élve, alaposan „megbüntesse" a cuccot. Aki pedig látta már Clufetost dobolni, pontosan érti is, mire gondolt a jó öreg John, Tommy széles mozdulatokkal elővezetett, kicsit szögletes stílusa ugyanis szintén megehetősen erőteljes és látványos. Szóval ismét csak egy felforgatott felállású Daisies játszott a színpadon, de ahogy esetükben egy-egy tagváltás sosem okozott fennakadást, úgy a színvonal most sem csökkent szemernyit sem. Reb és Tommy is topligás, sokat látott veteránok, akik láthatóan remekül be is illeszkedtek, így nem volt más dolgunk, mint hogy újra csak remekül szórakozzunk, míg a halott százszorszépek nekünk muzsikálnak.

thedeaddaisies_1

Legutóbb egy karrierösszegző best of műsorral érkeztek, azóta viszont kijött a Light 'Em Up lemez, ami egy átvariált szettet eredményezett, hiszen értelemszerűen erről 4 tétel (I'm Gonna Ride, I Wanna Be Your Bitch és címadó, illetve a The Angelstől feldolgozott Take A Long Line) is bekerült, amivel párhuzamosan a Corabi nélküli korszakok dalai kissé megfogyatkoztak. Ahogy lemezen, úgy élőben is remekül működtek a friss nóták, a közönség pedig természetesen abszolút vette a lapot megint, ahogy az már csak lenni szokott. Az előzenekarok műsora alatt még eléggé foghíjas volt a nézőszám, ám mire a Daisies kezdett, ha szellősen is, de félig azért megtelt a sátor. A megjelentek pedig a szokásos Daisies-sztenderdek mentén (zenei gegekkel fűszerezett zenekari bemutatás, dobszóló és persze egy rakat feldolgozás Creedence-től a Beatlesig) levezényelt, ismét csak magas minőségű, bő százperces örömzenélését asszisztálhattak végig. Ha voltál egyszer Daisesen, tulajdonképpen mindent láttál már tőlük, de az is biztos, hogy újra és újra látni akarod majd.

thedeaddaisies_3

Fotó: Barba Negra

 

Hozzászólások 

 
#14 spitfire 2024-11-22 19:32
Idézet - ddrum:
Idézet - spitfire:
Én iszonyat örültem Clufetosnak, nagy kedvenc régóta


Mutass valamit, ahol szerinted jó.
De ne Rob Zombie-t, mert ott kb. a 2-4-es dobgépet helyettesíti.


elég sok nagy név mellet dobolt azért Zombie mellett, nem is arra gondotlam elsődlegesen. Alice mester, Sabbath, Ozzy, Nugent, és John 5. Ez a harmadik Daisies turnéja. Neked nem jön be, ennyi...
Szívesen látnám legközelebb is a Daisies-zel őt, ha jönnek.
Idézet
 
 
#13 Brad Wilk 2024-11-22 17:22
Idézet - Martin:
Idézet - ddrum:
Idézet - spitfire:
Én iszonyat örültem Clufetosnak, nagy kedvenc régóta


Mutass valamit, ahol szerinted jó.
De ne Rob Zombie-t, mert ott kb. a 2-4-es dobgépet helyettesíti.


https://www.youtube.com/watch?v=sQwJp1LK_GE

Ha ez, a Black Sabbath 13-je és Ozzy Scream-je szerinted nem jó, akkor fölösleges is tovább próbálkozni.
Van az úgy hogy valaki szimplán nem szimpi nekünk ezért vagy azért, neked ő valószínűleg ez az eset.

Black Sabbath 13 stúdió albumon én doboltam. Csak a turnét nem vállaltam...így jött a képbe Ozzy dobosa.....Appice meg annyira "Diós", hogy ,,,nem lehetett,,,,
Idézet
 
 
#12 Martin 2024-11-22 16:14
Idézet - ddrum:
Idézet - spitfire:
Én iszonyat örültem Clufetosnak, nagy kedvenc régóta


Mutass valamit, ahol szerinted jó.
De ne Rob Zombie-t, mert ott kb. a 2-4-es dobgépet helyettesíti.


https://www.youtube.com/watch?v=sQwJp1LK_GE

Ha ez, a Black Sabbath 13-je és Ozzy Scream-je szerinted nem jó, akkor fölösleges is tovább próbálkozni.
Van az úgy hogy valaki szimplán nem szimpi nekünk ezért vagy azért, neked ő valószínűleg ez az eset.
Idézet
 
 
#11 ddrum 2024-11-22 14:57
Idézet - spitfire:
Én iszonyat örültem Clufetosnak, nagy kedvenc régóta


Mutass valamit, ahol szerinted jó.
De ne Rob Zombie-t, mert ott kb. a 2-4-es dobgépet helyettesíti.
Idézet
 
 
#10 ddrum 2024-11-22 14:56
Idézet - kamikaze:
Idézet - ddrum:
Pont a dobos miatt nem mentem, rühellem ezt szögelős csapkodást, amit művel

Deen Castronovo és Brian Tichy után Clufetos szerepeltetése sajnos elég jelentős minőségi visszalépés. Osztálykülönbsé g van ugyanis az előbbiek javára. Vagy az van, hogy egyszerűen nem akartak többet költeni egy jobb dobosra, vagy pillanatnyilag csak ő volt elérhető szabad vegyértékű zenész a piacon. Abban lehet bízni talán, hogy itt azért elég sűrűn változik a felállás, a következő dobos majd nagyobb név lesz.


Nem nagyobb név kell, csak egy kicsit fineszesebb és groove-osabb játék.
Na igen, Castronovo is jó volt, más volt, de húzósan tolta, és a vokáljai jól jöttek.
Idézet
 
 
#9 ddrum 2024-11-22 14:54
Idézet - bogar:
Érdekes, hogy Clufetos megfelet a Black Sabbath-nak Bill Ward helyére, de a Shock olvasók rostáján fennakar! :-)


Ezt már én is írtam, pont ezt... Egyszerűen nem értem, mit látnak ebben a csávóban. Minden ütésénél meg tudod számolni a hónaljszőreit, olyan kurva magasan lóbálja a kezeit.
Bárki bármit mond, Brian Tichy más liga. Megvan benne az erő, de mellé a finesz is. Clufetos csak veri a dobot, mint aki cölöpöket fektet.
Idézet
 
 
#8 bogar 2024-11-22 14:20
Érdekes, hogy Clufetos megfelet a Black Sabbath-nak Bill Ward helyére, de a Shock olvasók rostáján fennakar! :-)
Idézet
 
 
#7 spitfire 2024-11-22 12:32
Én iszonyat örültem Clufetosnak, nagy kedvenc régóta
Idézet
 
 
#6 kamikaze 2024-11-22 12:03
Idézet - ddrum:
Pont a dobos miatt nem mentem, rühellem ezt szögelős csapkodást, amit művel

Deen Castronovo és Brian Tichy után Clufetos szerepeltetése sajnos elég jelentős minőségi visszalépés. Osztálykülönbsé g van ugyanis az előbbiek javára. Vagy az van, hogy egyszerűen nem akartak többet költeni egy jobb dobosra, vagy pillanatnyilag csak ő volt elérhető szabad vegyértékű zenész a piacon. Abban lehet bízni talán, hogy itt azért elég sűrűn változik a felállás, a következő dobos majd nagyobb név lesz.
Idézet
 
 
#5 ma 2024-11-22 11:17
Minden zenészinterjúba n előkerül, hogy ha ide-oda születik akkor már szigetekből jól bevásárolt lemezmilliomos rocksztár lenne. Persze ezt mindenki Mötley Crüe és nem Mike Tramp féleképpen képzeli el. Pedig Mike is lemezmilliomos rocksztár volt.
Más.
A Beasto Blanco szerintem egy király zenekar, bírom őket.
Idézet
 
 
#4 Eugen 2024-11-22 09:45
Idézet - hector:
Eugen felébred, örömmel konstatálja, hogy van Dasies-es cikk Shock-on. Beírja, hogy "Lowy..." és örül a fejének :D


Az nem kifejezés! :-)
Idézet
 
 
#3 hector 2024-11-22 09:20
Eugen felébred, örömmel konstatálja, hogy van Dasies-es cikk Shock-on. Beírja, hogy "Lowy..." és örül a fejének :D
Idézet
 
 
#2 Eugen 2024-11-22 08:57
Lowy...
Idézet
 
 
#1 ddrum 2024-11-22 07:49
Pont a dobos miatt nem mentem, rühellem ezt szögelős csapkodást, amit művel
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.

 

Watch My Dying - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont, 2007. március 23.