Június 1-jén, a King kiadó gondozásában jelenik meg Yngwie Malmsteen új nagylemeze, a World On Fire. A mester ismét szinte mindent maga csinált az anyagon, és ugyan javarészt instrumentális dalokról van szó, az éneket is bevállalta ott, ahol erre szükség volt.
Június elején ismét új dalokkal jelentkezik Yngwie Malmsteen, aki legutóbb Spellbound címmel hozott ki nagylemezt 2012-ben. „Két évet dolgoztam rajta: turné, felvétel, turné, felvétel”, mondta a Seymour Duncan weboldalának pár hete az új anyagról Yngwie. „És így sokkal-sokkal jobb lett a végeredmény is. Annak idején megírtam a nótákat, összepróbáltam őket pár zenésszel, utána felvettük, megkevertük, megtanultuk őket, aztán indultunk velük egyből turnéra. Aztán megint. És nem feltétlenül ez a legmegfelelőbb módja annak, hogy a lehető legjobb zenét csináld… Szóval a sors különös fintora révén a zeneipart a mostani rossz helyzet inspirálóbb környezetté tette, legalábbis számomra biztosan. Akármikor írhatok dalokat, akármikor felvehetem őket. A stúdióm folyamatosan, napi huszonnégy órában nyitva áll, tényleg akkor veszek fel akármit, amikor csak akarok.”
A lemez dallistája így fest:
01. World On Fire
02. Sorcery
03. Abandon
04. Top Down, Foot Down
05. Lost In The Machine
06. Largo - EBM
07. No Rest For The Wicked
08. Soldier
09. Duf 1220
10. Abandon (Slight Return)
11. Nacht Musik
Malmsteen előző lemezei nagyon megosztották a közönséget, így bizonyára sokan nem fognak neki örülni, hogy a World On Fire-ön ismét ő énekel majd, illetve megint majdnem mindent ő játszott fel a stúdióban – és természetesen a produceri-hangmérnöki feladatokat is saját magára osztotta. Emellett Nick Marinovic is hozzájárult a dalokhoz némi billentyűzéssel, a dobok mögött pedig Mark Ellis ült. „Malmsteenes”, mondta az irányvonalról Yngwie. „De azért kicsit más is. Először is, minden vokált én nyomtam fel, de korábban akármikor is tettem így, mindig bluesos dolgokat énekeltem. Most viszont úgy döntöttem, hogy a saját dalszerzési stílusomban mennek majd az énektémák is, szóval van némi eltérés. Az összes basszust, illetve a billentyűket is én játszottam fel, de máshol kórus meg vonós szekció is szerepel. Nagyon neoklasszikus. Viszont kimondottan kemény a lemez, és bizonyos részei igen komolyak, összetettek, de elég sokszínű is a végeredmény. Mindenképpen érdemes lesz meghallgatni.”
Ha nem bírod elviselni Yngwie hangját, azért szolgálhatunk egy jó hírrel is: a dalok többsége instrumentális.
Hozzászólások