Az Arc öntevékeny csoport annyira kretén szövegvilággal van felszerelve, hogy néha már nekem is fáj. Pedig hajdanán az A.E. Bizottság jól megedzett, de úgy látszik a XX. század végén ismét sikerül egy fiatal debreceni csapat révén "katartikus megtisztulásélményt" átélnem.
A zene itt másodlagos szerepet kap, az 5 pihentagyú srác szövege leköt minden hallgatót. A dalok felépítése roppant egyszerű, 99% irónia, 1% "romantika", ezáltal "a zenében megvalósul az emberiség álma: mindenki konjugálttá válik mindenkivel". Azért a zene sem piskóta, a határtalan fantázia a "digitális hangtechnikát" felhasználva az "ezredforduló jellegzetes hangszereit" szólaltatja meg, magyarul a blues-rocktól a sramli-rockig, illetve a tamagocsi szellemes techno ütemekig.
Végezetül pedig az ötösfogatról saját szavaikkal: "a zenekar tagjai olyan művészek, akiknek a színpadi rutin, a csáberő, az intelligencia mind-mind a kisujjukban van. Magával ragadó vonzerejüknek tinilányok és nagymamák könnyes szemei a bizonyítékai."
"BONTS TORMÁT! Utána bármit könnyebben elviselsz."
