Megrázta a zenésztársadalmat Ace Frehley csütörtöki halála. Mindebben persze semmi meglepő nincsen, hiszen – mint a visszaemlékezésekből kiderül – valóban teljes gitárosnemzedékek fogtak annak idején hangszert a KISS Spacemanje miatt.
Csütörtökön, 74 éves korában elhunyt Ace Frehley, a KISS klasszikus maszkos felállásának gitárosa. Ace annak idején felbecsülhetetlen hatást gyakorolt a korszak fiataljaira, így nem csoda, hogy ismert és kevésbé ismert zenészek százai idézik fel a közösségi médiában vele kapcsolatos emlékeiket. Ezek közül szemezgettünk.
„Egy legenda, akire örökké emlékezünk majd – írta Tommy Thayer, a KISS egyetlen gitárosa, aki tovább játszott a bandában Ace-nél, és felöltötte annak Spaceman alteregóját is. – Gitárosok komplett generációit ihlette, hogy mindenáron nagyra törjenek, beleértve engem is. Óriási megtiszteltetés volt a nyomában járni, az öröksége mindörökre fennmarad. Nyugodj békében, Ace!" „Ace Frehley volt a rock'n'roll attitűd megtestesülése: semmiért nem kért bocsánatot, hangosan és ellenállhatatlanul fogósan játszott – így Steve Vai. – A riffjeiben volt valami különleges zsiványság, a hangzása harapott, a jelenléte pedig szupernóvaként perzselte fel a színpadokat. Tinédzseréveimben óriási hatással volt rám a játéka, és nem a kifinomultsága miatt, hanem mert csodálatosan szűretlen és életteli volt. Ace mindannyiunkat arra emlékeztetett, hogy a rockzenének sosem szabad elnézést kérnie, amiért szórakoztató, és hogy egy kis káosz egyenesen mennyei lehet."
„Az a legszörnyűbb a mai rock'n'rollban, hogy sok barátunk mostanra elérte a pontot, amikor egyszerűen távoznak erről a bolygóról – fogalmazott Alice Cooper. – Elkezdtek eltávozni az egészet harminc-negyven-ötven évvel ezelőtt elindító arcok. Nem kérdés, hogy Ace Frehley a KISS-ből az úttörők és a nagy gitárosok közé tartozott. Rengeteg ember tekintett rá abszolút gitárhősként. Én magam többet turnéztam vele, mint bárki más, egészen onnantól kezdve, hogy az előzenekarunkként játszottak, és jól összebarátkoztunk. Tudjátok ti is, hogy minden este odatette magát. Minden este. És bizony nehéz szembesülni vele, amikor egy ilyen ember elmegy. Ace tényleg valódi ÁSZ volt!"
Alex Skolnick egy 1979-es Guitar Player magazin borítóját tette közzé, és ennek kapcsán összegezte Frehley hatásának lényegét. „Ez a borító annak idején sok visszatetszést váltott ki dühös olvasói levelek formájában, még jóval az online kommentszekciók kora előtt – írta a Testament gitárosa. – Az olvasók egy része kényszert érzett tudatni a világgal: szerintük Ace Frehley nem érdemli meg, hogy a címlapra kerüljön. A '70-es évek háborgó gitársznobjai azonban nem értettek meg egy nagyon lényeges tényezőt: egy virtuális hadsereg számtalan tagja (a KISS Army számtalan tagja, ha úgy tetszik, engem is beleértve) ekkoriban fogott először gitárt, és a saját hangját kereste. És mi bizony Ace Frehley miatt kezdtünk el érdeklődni az elektromos gitár iránt. Nem kérdés, hogy az akkoriban címlapra került nagyszerű virtuózok, így Larry Carlton, Howard Roberts vagy Lee Ritenour is maximálisan megérdemelték a figyelmet. De ha akkoriban tízéves voltál, a zenéjük jó eséllyel elment melletted (kivéve persze, ha sokkal menőbb voltál nálam), és Ace miatt fogtál hangszert. Közülünk sokan épp amiatt tanultuk meg később nagyra értékelni az említett gitárosokat, mert Ace ajtót nyitott nekünk a gitározásra. Ha valaki megérdemelte 1979-ben a borítót, hát az bizony Ace Frehley. Senkihez sem lehetett hasonlítani a stílusát. Nagyon könnyű összekeverni a technikás játékot az adott dal kiszolgálásával. Nos, Ace minden egyes szólója száz százalékban illett a dalokba, és önmagukban is komplett minikompozíciók voltak. Még azután is megállta a helyét a játéka, hogy az Eddie Van Halen-féle forradalom elvezetett Rhoadshoz, Vaihoz, Yngwie-hez, Satrianihoz, majd a jelenlegi szupershredder-nemzedékhez. Ma is nehéz úgy meghallgatni a Deuce-t (különös tekintettel az Alive!-os változatra), hogy ne léggitározz rá. Ace éppen ezért továbbra is számos jövőbeli léggitárost inspirál majd, akik előbb-utóbb igazi hangszerre cserélik majd ezt."
Ace említett hatása átívelt a műfajokon: Nuno Bettencourt, John 5 vagy Mike McCready esetében adja magát, hogy miatta fogtak először hangszert, ám jóval súlyosabb vizeken evező zenészek sem képeznek kivételt ez alól. „Ace gyakorolta rám életemben a legnagyobb hatást, kizárólag miatta gitározom – fogalmazott érzelmekkel átitatott videóüzenetében Kirk Windstein, a Crowbar és a Down gitárosa. – Ace Frehley nélkül őszintén szóval sosem ragadtam volna gitárt, mint ahogy Dimebag sem, vagy a korosztályomból sok-sok millióan mások sem, nem is beszélve a fiatalabb srácokról. Szóval köszönünk mindent, amit értünk tettél, Ace!"
„Meggyőződésem, hogy Ace volt a legmenőbb arc az eredeti négyesből – így Mikael Åkerfeldt, az Opeth főnöke. – Olyan csibészség fűtötte a játékát, hogy szinte a kifejezés tankönyvi definícióját adta. Mondhatjuk, hogy bizonyos tekintetben ő volt Keith Richards hard rock változata, csak éppen ezüst sminkben és magassarkú csizmában. A KISS vezetett be az én saját rocksulimba. Minden gyerekkori barátom KISS-rajongó volt, és sokan közülük Ace-t tekintették az alapvető rocksztárnak. Ace Frehley ugyanis lenyűgöző volt, és ez ennyire egyszerű. Ha most rá gondolok, nem pusztán az a jobbra-balra dülöngélő gitáros jut eszembe a füstölő Gibson Les Paullal, hanem az is, hogy a joviális egyénisége mennyire ellentétben állt a főnökei, Gene és Paul tipikus – és néha nevetséges – rocksztáros manírjaival. A Spaceman végső soron emberből volt. Ha nem láttad még, amikor elkezd viccelődni és röhögni a KISS 1979-es Tom Snyder-interjújában, melegen ajánlom, hogy nézd meg, mert a nevetése ugyanolyan ragadós, mint Elvis Presley-é a klasszikus és szívmelengető 1969-es Are You Lonesome Tonight koncertfelvételen. Millióknak hiányzik majd."
Hozzászólások