Sokan hajlamosak legyinteni a Katatonia újabb lemezeire, és csak a „hőskorszak” egyenletesen ívelő albumait isteníteni, de hát ízlés dolga ez leginkább, meg hangulaté, hogy ki mit, mikor miért szeret meg. Jó sok éve már, hogy a Katatonia lemezei sokat pörögtek nálam, volt egy időszak, amikor teljesen bele voltam borulva a piros-fekete világukba, aztán kicsit elengedtük egymást, és csak időnként, már mértékkel és kellő tisztelettel, illetve szeretettel hallgattam őket. Mert utóbbi sosem múlt el, csakhogy kevésbé volt kedvem depressziósabb zenékhez. Most meg úgy voltam vele, jöjjön, aminek jönnie kell, legyen az év eleje a Katatoniáé.