A járvány közepette eléggé elsikkadt az előző Lamb Of God-lemez, pedig minden volt a richmondiak pályáján, csak jelentéktelen nem. Elvégre öt év albumínség után tértek vele vissza, ráadásul egy rendkívül fontos alapember nélkül... Ilyen körülmények között alapvetően két, szögegyenest ellentétes út közül szoktak választani a zenekarok: valami radikálisat lépnek, vagy megmaradnak a biztonsági játéknál. Randy Blythe-ék az utóbbit választották, el is tudtam fogadni ezt, de az elmúlt két évben sem változott sokat a véleményem a 2020-as albumról: korrekt, alapjáratos cucc volt a megszokott stílusban, de szemernyivel sem több.