Dave Lombardo élő legenda, aki minden túlzás nélkül ikonná lépett elő a Slayerben eltöltött évei során. Ő viszont nem elégedett meg annyival, hogy a thrash metal színtér legjobb dobosainak egyike vagy talán mind közül a legjobb legyen, hanem folyamatosan igyekezett új inspirációkat keresni, mindenfelé kísérletezgetni, vagy hogy ilyen fellengzős kifejezést használjak: tágítani a zenei horizontját. És ahogy országos cimborája, Mike Patton bármit meg tud csinálni a hangjával, úgy Dave is bármire képes a dobcucc mögött, a helyzet viszont az, hogy a végeredmény ennek ellenére sem feltétlenül és minden esetben jó. Volt már közös lemeze hip hop/elektronikus előadóval (DJ Spooky), improvizált már Vivaldira egy olasz klasszikus zenész, Lorenzo Arruga lemezén (Vivaldi – The Meeting) és játszott együtt dühös méhekkel is Matthew Barney filmrendező egyik munkájában (Cresmaster 2). Utóbbit mondjuk nem hallottam, de az első kettőhöz volt szerencsém, és bár tényleg érdekes és tiszteletreméltó kísérletek, nem jön meg éppen gyakran a kedvem a hallgatásukhoz.