Temetni jöttem a Slayert, nem dicsérni. Hangozzék ez bármilyen durván és hatásvadászul, a The Repentless Killogy esetében igenis csak ez lehet a helyes hozzáállás. Az éppen e hónapban hosszú búcsúja legvégére érő thrash metal legendák bevallva-bevallatlanul ezzel a koncertanyaggal akarnak ördöghozzádot mondani fanatikus közönségüknek (egészen biztosan nem így fog történni), ezért aztán egyetlen egy kérdésre kell csak válaszolnunk: méltó-e ez a majd' két és negyed órás alkotás arra, hogy emelt fővel, egész pályájukat szépen összefoglalva köszönhessenek el vele hűséges rajongóiktól, azaz tőlünk. És nem kerülgetem a forró kását: a helyzet úgy áll, hogy a válasz egyértelmű NEM.