Február 24-én ismét nálunk játszik az Agnostic Front, akik tavaly novemberben, Echoes In Eternity címmel megjelent nagylemezükkel érkeznek a Dürerbe. Vinnie Stigmáék esetében az ember teljes alappal dobálózhat olyan szavakkal, mint „stílusalapító" vagy „legenda", és az ilyen zenekarokkal hajlamosak vagyunk némileg elnézőbbek is lenni. Merthogy ott ...

Jártatok már úgy, hogy a lemezborító és a külsőségek alapján hallgattatok bele egy ismeretlen csapat zenéjébe? Persze tudjuk, hogy ez nem mérvadó és a legtöbb esetben is csak másodlagos szerepe van a körítésnek egy zene megítélésében, mostanában viszont jómagam is engedni szoktam a kísértésnek és ebben az alantas formában is kutatgatok néha új muzs...

Valentin Szilvia: Egyszerre felemelő először hallgatni utoljára egy szívnek kedves zenekar új hanganyagát, és egyben roppant elszomorító, hogy minden egyes másodperccel beljebb haladok azon az úton, hogy én is lezárjam magamban ezt a történetet. Az új dalokat hallgatva látom magam előtt Dave Mustaine minden apró rezdülését, ahogy jellegzetesen rugóz...

A győri Devoid totálisan underground banda, ugyanakkor a kitartásuk példaértékű. Évek óta rendíthetetlen lelkesedéssel törik az utat, és mindenképpen javukra írandó, hogy noha mindvégig megmaradtak a saját zenei világukban, közben eszük ágában sincs lecövekelni egyetlen helyen. Ennek megfelelően tavaly év végén megjelent harmadik nagylemezük, a Cul...

Az Alter Bridge a 2000-es évek közepén robbant be a köztudatba, mivel viszont egykori Creed-zenészekkel a fedélzeten tette ezt, minden okom megvolt gyanakodva tekinteni rájuk. Ám a csapat rám cáfolt (és egyúttal még sok mindenki másra), mert sokkal érdekesebb zenét játszottak, mint az anyabanda. Úgy illeszkedtek a hard rock modern amerikai vonulatá...

A magam részéről a mai napig nagyon erősnek tartom a Kreator legutóbbi albumát, a négy évvel ezelőtti Hate Über Alles t, ám a lemez kissé megosztóra sikeredett a maga dallamosabb, letisztultabb megközelítésével. Az ilyen korú, legendaszámba menő bandáknál persze alapvetően nem annyira perdöntő már, hogy éppen milyen az új anyag, mint mondjuk húsz vag...

A Creeper 2023-ban robbant nálam nagyot, amikor a Cry To Heavennel megírták az év leghatalmasabb rockslágerét, az első Sanguivore lemezt pedig nemcsak ez, hanem nagyon színes és meglepő hatások kavalkádja adta el. Pop/punk gyökereik mellé sok érdekesebb elem csatlakozott, és egyre inkább nekem való zenét kezdett játszani a southamptoni csapat. Már ...

Számon tartja valaki a Robbie Williams-albumokat? Ha igen, neki mondom, hogy ez állítólag a tizenharmadik nekifutás, és több szinten is zavart okoz ezzel a szerencsétlennek mondott sorszámmal. Az ember óhatatlanul hátrébb lép egyet, és megpróbálja a komplett jelenséget a joviális, méltósággal öregedő, de a pimaszságot ma is értékelő tábor szemüvegé...

Kissé megkéstem ezzel a recenzióval, de mivel a Lorna Shore hamarosan úgyis az Arénában koncertezik, talán még nem késő szót ejteni róla most, a tavalyi restanciáink ledolgozásának fázisában. Főleg, hogy a lemezről valamiért még így, néhány hónappal a megjelenés után sem hemzsegnek a magyar nyelvű ismertetők... Bár a zenekarnak amúgy sem kell ma má...

Minden Green Carnation-lemezkritikában illik elsütni azt a poént, hogy mennyire ritka egy zöld virágról elnevezett bandával találkozni, és a norvég prog/doom-csapat neve bizony technikailag a zöld szegfűt jelöli. Ez még akkor is szokatlan, ha történetesen így tudjuk. A valóság azonban prózaibb: Tchort 16 évesen, amikor még death metalosnak szánta a...

Nem nagyon lehet hibázni a Season Of Mist kiadványaival újabban. A finn Hooded Menace világ életében doom metalt játszott, de nem mindig ugyanúgy, és a rendszeres lemezkészítésnek hála egyre bejáratottabb név lett az undergroundban. Legnagyobb húzásuk az volt, amikor az előző lemezen (The Tritonus Bell – amely talán a legjobbjuk is) heavy metalos, ...

Tökéletesen a semmiből érkezett a tavalyi év végén a tizennegyedik Ulver-sorlemez megjelenésének híre, amelyet – az utóbb megszokott módon – előbb az év utolsó napján a digitális változat elérhetővé válása követett, hogy pár hónap múlva fizikailag is birtokba vehessük majd az albumot. A Neverland már a farkasok második olyan kiadványa, amelyen nem ...

Mint azt nálunk is mutatja a vonatkozó hírek alatti állandó és indulatos kommentcunami, Dominic Harrison nehéz kőként landolt a hagyományos rock állóvizében, de ezen nincs nagyon mit csodálkozni. Yungblud betörése a gitárzenei színtérre valóban eltér a megszokott, hagyományos modelltől, de hát mindenben a változások korát éljük – miért pont ez...