Tulajdonképpen csak idő kérdése volt, hogy kapjunk egy szólólemezt Simone Simonstól. Mégiscsak az európai metálszíntér egyik legismertebb énekesnőjéről van szó, aki karakter a mikrofon mögött és karakter a színpadon. Ráadásul, mint azt különböző vendégszerepléseivel bizonyította, még stílusának – értsd ezt most jól – behatárolt jellege mellett is s...

Még áprilisban jelent meg a Ghost Stories, de így is érdemes szólni róla néhány szót. Egyrészt azért, mert a Blue Öyster Cult eleve nincs túlreprezentálva az oldalon, másrészt meg mégiscsak arról a lemezről van szó, amivel egy bő öt és fél évtizede indult, legendás csapat búcsúzik el közönségétől. Esetükben maximálisan hihető is ez, hiszen a banda ...

Azám, mit üzen nekünk 2024-ben a Xystonella treforti? Kezdjük az elején, azzal, amit a felvezető sajtóközlemények alapján sejteni véltünk a nyolcas sorszámú Leprous-albumról. Számíthattunk minimum egy ajtó bezárulására, miközben a zenekar tagjai T-1000-es terminátorokként alakot váltanak abban a szobában, ami továbbra is ismerősnek tűnik majd, de a...

A taljánokra – egy-két kivételtől eltekintve – általában nem jellemző a globálisan is jelentős rockzenekarok kitermelése. Persze lehetne sorolni a Lacuna Coiltól kezdve a Rhapsody Of Fire-ig mindazokat, akiknek neve évtizedek óta ott van a fősodorban és a köztudatban, de ezek a zenekarok sem arról híresek, hogy a lemezmilliomosok gondokkal terhelt ...

Talán nem tévedek nagyot azzal a tippel, hogy a WMD-tábor zöme még a fizikai hanghordozók fénykorában szocializálódott, így aztán számu(n)kra különösen hosszúnak tűnhetett a Moebius óta eltelt másfél évtized. „Röviden: két doboscsere, házasságkötés, válás, kilenc gyerek, költözések, covid, karantén, az underground fejreállása és átrendeződése, a zene...

Emlékszem, három évvel ezelőtt teljesen letaglózott, amikor megtudtam, hogy Mike Howe, a Metal Church énekese önkezével véget vetett életének. Egyszerűen nem volt benne a pakliban, hogy a zenekarával kábé második aranykorát futó, látszólag minden szempontból ereje teljében lévő és a 2019-es Rockmaratonon tartott dedikáláskor kifejezetten kiegyensúlyo...

Eléggé messzire jutott máris a svájci-amerikai multiinstrumentalista Manuel Gagneux kísérleti projektje, ezt bárki tapasztalhatja, akit érdekel a sztori. A fekete közösség spirituáléi és a black metal házasítása egyszeri poénként tökéletesnek hangzott, ráadásul hősünk teljes vállalható módon élt is a lehetőséggel. Plusz nem átallott még némi underg...

A savannah-i Black Tuskot lemezkritikailag valamiért mindig is mostohán kezeltük, pedig kimondottan rokonszenves csapatról beszélünk, és a zenéjük is elég jellegzetes. Sosem ment csodaszámba, amit csináltak, de az életmű összességében kiegyensúlyozott, ez az új lemez pedig még újat is hoz a banda fegyvertárába. Mivel jó húsz éve aktívak, utóbbi jel...

Ha a rockzenei tömegtermelésben történik néha valami aranyos, akkor az a Royal Republic bármelyik megmozdulása. Ahogyan a diszkót lehet tálalni szikárabb keretek közt, azt manapság kétségtelenül ez a svéd négyes tudja a legjobban. A LoveCop a zenekar ötödik lemeze – ha az önakusztikolós albumukat nem vesszük be a sorba –, és tökéletes folytatása an...

Mindenki értse jól, amit írok, de az Anvil legalább annyira jelenség, mint pusztán régi, patinás zenekar. Ahhoz ma sem elég ismertek, hogy mémesedettségről beszéljünk, de a dolog veleje akkor is valami ilyesmi. Ebben természetesen a 2008-as, a triót minden szempontból teljesen új pályára állító Anvil! – The Story Of Anvil dokumentumfilmnek is óriás...

A legtöbb mai szupergroup igazából nem szupergroup, csak rámondjuk, de azért akadnak kivételek. Underground szinten a Category 7 mindenképpen ezt a kört gyarapítja, és jó hír, hogy a John Bush énekest, Phil Demmel és Mike Orlando gitárosokat, Jack Gibson basszert, illetve Jason Bittner dobost soraiban tudó banda vélhetően tényleges működést tervez ...

„I'm a cynical, egotistical, unpredictable, hardened criminal / And I can be a little hypocritical, but I'll admit it straight to your face / I'm unbreakable, irrepleceable, undeniably inspirational" – rappeli nem kevés színpadiassággal Ronnie Radke az új Falling In Reverse-lemez nyitódalában, és nehéz vele vitába szállni. Manapság súlyos rockzenéve...

Michael Palace számomra a négy esztendővel ezelőtti, kimondottan erős tételeket tartalmazó Rock And Roll Radio lemezzel bizonyította először, hogy nem lehet csak úgy beleszuszakolni a turbó sebességbe kapcsolt, tömegesen és futószalagon leszállított, felhígult melodikus rockmezőnybe. A lemezre és folytatására, a két évvel ezelőtti One 4 The Roadra pe...