GOTTHARD, KINGDOM
COME
Bécs, Planet Music - 2003.03.27
Mivel a Kingdom Come első 2 lemeze
számomra abszolút klasszikus (plusz annak a másik 5 millió embernek
is, akik megvették), és a Gotthard korai lemezei is a 
műfaj
(európai) élvonalába tartoznak, ezért nem volt kérdés, hogy meg
akarom őket nézni.
A Kingdom Come-ról sajnos elkéstünk, ezért csak az utolsó
20 percet sikerült elcsípni a bandából. Meglepetésre tele volt
a klub, kb. 500-600-an lehettek, nem a szokásos 200 törzsarc!
:) A Kingdom Come már régóta az énekes Lenny Wolfot jelenti, rosszakarók
szerint a KC első két lemezére is olyan boygroup módon válogatták
össze - az egyébként kitűnő zenésznek számító - a srácokat. A
fő vonzerő Lenny Robert Plantes hangja volt. Sikerült is rájuk
sütni akkoriban a Led Zep kópia címkét, ami persze nem volt igaz
és sikeresen rá is cáfoltak erre a 2. lemezükkel. Na, de ennyi
történelem elég! :) Amit láttunk a buliból, abban egyértelműen
az énekes vitte a prímet, a többi zenész eléggé noname arcnak
tűnt, kivéve a dobost, akire már tavalyi Royal Hunt koncerten
is felfigyeltem, amilyen kimondhatatlan nevű - Allan Tschicaja
:) -, olyan fenomenális dobos. Hiába no, RH főnök André nem visel
el akárkit maga mellett. A sráccal egyébként sikerült dumálnom
az új Royal Huntról, s 
szerinte
nem fog csalódni egy rajongó sem, dallamos lesz, gyors, sok dobbal!
Bár szerintem mindenki ezt mondaná a helyében. Az első lemezről
játszották a nyitó Livin Out Of Touch-ot, az új lemezről az America,
Darling c. számokat a másodikról a Who Do You Love-t. Remélem
legközelebb a teljes koncertet is láthatom valahol.
Utánuk jött a fő attrakció, a német nyelvterületen máig is sikeres
svájci Gotthard. Megmondom őszintén, hogy számomra az utóbbi
lemezeik túl puhányak, balladisztikusak, sajnos kiveszett belőlük
az a tökösség, ami a korai ízig-vérig hard rock lemezeiket jellemezte.
Sajnos a koncert is többnyire a középtempós és annál lassabb dalokra
épült, ritkán dörrent meg a gitár. Kinézetre oké volt a csapat,
de nem tudok elmenni szó nélkül, a fehér hangversenyzongora mögé
ültetett, Lékó Péter kinézetű billentyűs mellett, aki totálisan
kilógott a csapatból. Csak remélem, hogy valami kisegítő billentyűs,
vagy valakinek a valakije! :)) Az új lemezt a Human Zoo, Where
i Belong, Janie's Not Alone, Top Of the World képviselte, az első
(legjobb!!) lemezről a Firedance és a Hush feldolgozást játszották.
A Dial Hardról a Mountain Mama, a "G"-ről a Mighty Queen (szintén
feldolgozás) hangzott el. Talán minden lemezről játszottak a 2
órás koncert alatt.
A hangzás természetesen mindkét zenekarnál kitűnő volt, ahogy
ezt megszokhattuk a sógoréknál. Igazából nem volt rossz, de pl.
a hasonló kaliberű Bonfire sokkal jobb és energikusabb koncertet
adott ugyanitt. Tehát ha kérhetném, legközelebb tekerjük fel azokat
a Les Paulokat, azt’ hadd szóljon!