THE
ABSENCE: FROM YOUR GRAVE
Metal
Blade/HMP
Megszokásból
simán Aebsence-nek írtam a zenekar nevét, aztán csodálkoztam nagyon,
hogy miért nem találok infót a lemezről. És miért a gödöllői kedvenceimet
dobálja ki a gugli. Ennyire akarnám már, hogy rendes kiadónál
legyenek, hajnananaj!
Ebből mindenki rájöhetett, hogy nem hazánk egyik legjobb - bár
évek óta tetszhalottként funkcionáló - zenekaráról van szó, hanem
egy Bay Area-ból származó csapatról, akik meglepetésszerűen nem
thrasht, hanem dallamos death metalt játszanak. Svédországit.
Szerintem ebből mindenkinek háromszázhetvenkettő riff azonnal
beugrik, és máris vadul együtt penget a The Absence-szel.
Nem tudom, hogy szeretem-e a lemezt vagy sem. Egyrészt iszonyatosan
csömöröm van a göteborgi csapatokat másoló (vagy hatásként felemlegető)
bandákból, másrészt meg tagadhatatlan, hogy sokan az eredetiség
halvány árnyéka nélkül sem játszanak rossz zenét.
A The Absence a jól bevált sémát követi: dallamos gitárszólók,
illetve gitártémák - akár ikergitáros megoldásban is, ahogy az
Amott tesók szeretik, zakkazakka bólogatós riffek - ahogy azt
minden göteborgi zenekar szereti - ordítós hörgés, ahogy azt a
dallamosmetalosok szeretik.
Először csípőből utáltam a lemezt, mert idegesített a sok újrahasznosított
téma, aztán meghallgattam még egyszer, majd még egyszer és belemászott
a fülembe egyik-másik dalrészlet. És már nem tudtam utálni, csak
csekély mértékben.
Rendkívüli módon kiemelkedő dalt nem találtam, megközelítőleg
egységes a színvonal, ügyesek a gitárosok, meg tény, hogy érzik,
mitől penge egy svédmetal dal. Én csak azt sajnálom, hogy a Bay
Area metalból semmi nem jön át, de nyilván még pelenkában totyogtak,
mikor az ottani nagyok taroltak a világon.
Valahogy elegye a zene a Dark Tranquillity-nek, az At The Gates-nek,
az Arch Enemy-nek, lehet rá léggitárt pengetni, akinek ez elég,
az harapjon rá rögvest.
A sound nekem nem tetszik, nem harap eléggé a cucc, a dobok konkrétan
randán szólnak, ámbátor meg lehet szokni, három szám után rááll
az ember füle a hangzásra.
A cseppet klisés borító (holló, temető... wááá...) ne riasszon
el senkit, a kezdeti utálatom megenyhült mostanára, és most azt
mondhatom: kellemes lemez, nem több, nem kevesebb. Aki ezért a
stílusért rajong, szerezze be nyugodtan.
