"Kritika:
magyar néven bírálat, valamely művészi alkotás (könyv, festmény, szobor, zenemű)
tulajdonságainak, kiválóságainak és hibáinak megállapítása."
Tolnai Nagylexikon
AC/DC:
FAMILY JEWELS (2 DVD)
Epic
Könnyű
helyzetben vagyok. Az AC/DC-hez hasonló intézmények esetében ugyanis nem kell
sokat téríteni. A csapat rajongói (és ez a fajta bizony kis hazánkban is igen
nagy számban honos) anélkül is tudják, hogy mi a dolguk, aki meg nem szereti őket,
az egyrészt menthetetlen, másrészt pedig ilyen anyagot úgysem szerez be. A DC
megtörve eddigi dvd-ik sorát - No Bull / Stiff Upper Lip Live / Live At Donington
- ezúttal nem egy újabb koncertet jelentetett meg, hanem egy gyűjteményes anyagot:
amelyik 2 korongon és 40 tételen keresztül öleli fel a csapat videofelvételekre
rögzített történetét '75-től '90-ig.
A lemezek kronologikusan haladnak előre,
és hát persze hogy a Bon Scott-érát bemutató első az, ami miatt érdemes beszerezni
az anyagot. Meg jól is mutat a polcon: szép csillogós borítója van, 24 oldalas
booklet, sok színes kép, csillognak azok is veszettül, dekoratív, na.
A
disc a Baby, Please Don't Go feldolgozással nyit, ami a banda első sikere volt
Ausztráliában, ritkaság meg minden. Már ennél az élőben lenyomott TV fellépésnél
- az ausztrál ABC csatorna "Countdown" műsorában készült, itt igen gyakran
felbukkantak a fiúk, lesz még majd sok innen való felvétel - fekszik az ember
a röhögéstől. A hihetetlenül fiatal Angus nem csak sulis egyenruhában, hanem iskolatáskával
a hátán nyomul, a fő műsorszám azonban Bon: idióta Heidis parókájával úgy néz
ki, mint egy eszement fejőnő, és szemmel láthatóan tojik a TV-szereplések elfogadott
normáira: gúnyosan vigyorog, cigire gyújt, rátámad a gitárosra. A következő Show
Business-ben aztán úgy néz ki, mint egy rossz ripacs: csíkos zakót vett fel, meg
olyan hülye kalapot, mint a cirkuszi kikiáltóké, és egyre csak forgatja a sétapálcáját.
Hatásos színpadkép is ez: a csapat nagy része (Malcolm, Phil és az eredeti basszer
Mark Evans) úgy néz ki, és úgy is viselkedik, mintha a közönség soraiból mászott
volna fel a színpadra, középen meg ott a két idióta, aki eladja a bulit, és a
tenyeréből eteti a közönséget.
Olyanok figyelnek még ezen az első korongon,
mint például High Voltage, T. N. T., Dirty Deeds Done Dirt Cheap, Let There Be
Rock, Whole Lotta Rosie, azaz csupa-csupa mindenki által ismert klasszikus. De
a legjobbak mégsem ezek, hanem a Jailbreak meg az It's A Long Way To The Top (If
You Wanna Rock 'N' Roll) egyaránt jól megkoreografált klipje. Az előbbiben Malcolm
és Mark börtönőrök, a csapat többi tagja meg rabruhában töri a követ, aztán "gonna
make a jailbreak", melynek során bekapnak egy-egy halálos lövést. A Long
Way-ben pedig a fiúk egy teherautó platóján játszva végigvonulnak Melbourne belvárosán,
az emberek meg jobbára elképedve nézik őket és azt a három kiltbe öltözött skótdudást,
akik még ott fújják Bonnal a kocsin. A korong végén ott van még hat (!!!) szám
a Highway To Hellről, köztük persze az a hírhedt jelenet is, amikor Angus hasába
szúródik a gitár, minek következtében kiszenved a szerencsétlen. (Ez a kép látható
az If You Want Blood koncertanyag borítóján.) Az utolsó felvételek egyébként '80
február 9-én készültek Madridban, majd tíz nappal később Ronald Belford Scott
elment az ördöggel whiskyzni. Azt hiszem, ezekkel a felvételekkel ismét sikerült
méltó emléket állítani neki. (Meg egyébként is: "Állni fog a fémzene temploma…":))
Ezután
jött Brian Johnson, az új kezdet, és jön a második korong. Innentől meglepetés
nyista, ellenben itt van minden klip a Hells Bells-től kezdve a For Those About
To Rock (We Salute You)-n és a Heatseekeren át az Are You Ready-vel bezárólag.
Ezek nagy része ismerős lehet innen-onnan (Fly On The Wall Home Video, Who Made
Who Home Video, Clipped), zeneileg a legjobbak a Back In Blackesek, a legrosszabbak
meg a Fly On The Wallosok, de ezt úgyis tudja mindenki. Egy darabot emelnék ki:
a '90-es Thunderstruck-ot, ez volt ugyanis az a video, ami fenekestül felforgatta
egy 11 éves kissrác életét. Most pedig ez a kissrác itt ül a képernyő előtt, és
azon gondolkozik, hogy mit is kellene még írni. Szép a kép és jó a hang (legalábbis
a legtöbbször), az AC/DC eddigi legjobb dvd-je. Szánjatok rá három órát a kedvemért.
Tízest kapnának, ha a dvd-ket pontoznánk, mert ennyivel minimum tartozom nekik.
